Velünk élő hiedelmek: valós-e a feketekutya-szindróma?

Rossz ómenek, sátánfajzatok, az ördög cimborái...Csak néhány megnevezés, amivel az emberek a fekete kutyákat illeték a történelem során. Bár a feketekutya-szindróma egyes felmérések szerint csupán kitaláció, több tanulmány igazolta, hogy hajlamosak vagyunk pusztán fizikai jegyek alapján megítélni az állat személyiségét. A fekete színű kutyákat övező mítoszok és legendák ráadásul tovább csorbítják az ebek hírnevét – írja a Petplace.

Az ember már a kezdetektől fogva a katasztrófákkal, a depresszióval és a halállal kapcsolja össze a fekete színt. Emiatt terjedhetett el az a gyakorlat a történetmondók körében, hogy a fekete kutyákat többek között az alvilág védelmezőjeként vagy a megtestesült gonoszként ábrázolták. 

Ott van például a latin-amerikai népmesékből ismert Cadejo, egy hatalmas, félelmetes tekintetű fekete kutya, aki éjszakánként az emberek nyomába szegődik, és hazáig követi őket. Csak szemléltetésképp a fekete kutyákkal szembeni előítéletekre, a legenda módosult változatában egy fehér kutya védi a falvak lakóit a fekete bestiától.

A feketekutya-szindróma az ősi történelemben gyökerezik

Bizonyára mindenki hallott már Cerberusról, Hadész fekete, háromfejű kutyájáról, kinek feladata, hogy a holtakat az alvilágban tartsa, illetve egy élő lelket se engedjen be a halál birodalmába. A félelmetes fenevad miatt ezt nem is kísérli meg senki, kivéve Herkulest, ám még neki is meggyűlik a baja vele – olvasható a Petplace írásában.

Nagy-Britanniában is számos történet született fekete kutyákról. Az egyik leghíresebb kétségkívül a Bungay tartomány fekete kutyájáról szóló: a legenda szerint 1577-ben, egy viharos napon az ördög feketekutya-testet öltöt a bungay-i templomban, majd arra kényszerítette az ott élő népet, hogy boruljanak térdre, és imádkozzanak előtte, az engedetlenek pedig halállal fizettek. 

A mindennapokat is átitatja

Ahogy már említettük, a feketekutya-szindróma (Black Dog Syndrome, azaz BDS), egy létező jelenség, amely arra utal, hogy a fekete, pontosabban a nagy testű, fekete kutyák jóval később gazdisoknak a menhelyeken, mint világosabb társaik, illetve gyakrabban altatják el őket. 

A Petfinder nevű szervezet ennek kapcsán készített egy felmérést: kiderült, hogy amíg egy átlagos színezetű kutya többnyire 12,5 hét alatt gazdisodik, egy fekete kutyának erre ötven hetet kell várnia.   

A feketekutya-szindróma kialakulásáról több teória született az elmúlt években, vagyis nem mindenki ért egyet azzal a feltevéssel, hogy a fekete kutyák kizárólag a popkultúrának és a mítoszoknak köszönhetik rossz hírüket.

Heather C. Lum, Nicole Nau és Kymberly McClellan ehelyett a biológiai folyamatokban keresték a választ, vagyis arra, hogyan befolyásolják az állatok színei azt, hogy mi, emberek barátságosnak ítéljük-e őket, avagy sem – derül ki a cikkből.

Hátrányból indulnak a fekete kutyák

A kísérlet résztvevői fotókat láthattak különböző színű kutyákról és macskákról, majd ezután rangsorolniuk kellett az állatokat aszerint, hogy színük alapján mennyire tartják őket barátságosnak. A fekete kutyák bizonyultak a legkevésbé szimpatikusnak, míg a sárgás-barnás színezetű kutyák a legrokonszenvesebbnek.

A kutatók ezután újabb rangsorolást kértek az alanyoktól, csak éppen ezúttal arra keresték a választ, hogy milyen négylábút fogadnának örökbe szívesebben: egy világos vagy egy fekete színűt. A mérleg nyelve sajnos ezúttal sem a feketék felé billent. 

Olyannyira nem, hogy a fekete kutyákat a megkérdezettek többsége agresszívebbnek tartotta más kutyákhoz képest.

Mégsem népszerűtlenebbek a fekete kutyák?

Egy másik, négy évet felölelő kutatásban a Canisus College munkatársai arra jutottak, hogy a kutyák színe alapvetően nem növeli vagy rontja gazdisodási esélyeiket, és nem is altatják el őket gyakrabban. (A kutatók a szín mellett figyelembe vették az állatok nemét és korát is.)

Az eredmények szerint valójában az idős kutyák indulnak a legnagyobb hátránnyal, és ők azok, akik a legritkább esetben találnak új otthonra.   

Persze ettől még nem dőlhetünk hátra, így az állatvédők is folyamatosan igyekeznek megmutatni a fekete kutyák szépségét, és a hozzájuk hasonló, lelkes kutyabarátok erőfeszítései által pedig ki tudja, talán egy szép napon végleg elfelejthetjük a feketekutya-szindrómát – vonja le a következtetést a Petplace.

További érdekességek a fekete színű kutyákat övező mítoszról és tévhitekről a teljes cikkben olvashatók.

Borítókép: Pixabay