A lét és nemlét határán

Élnek, nem élnek vagy a két világ határmezsgyéjén találhatók a vírusok? A koronavírus felbukkanása óta a tudósok mellett a laikusokat is foglalkoztatja ez a kérdés. Egyesek úgy beszélnek a vírusról, mint egy bűnözőről, aki meg akar ölni minket. Ezért mi is hasonlóan cselekszünk: vírust akarunk ölni.

Virus research laboratory Fotó: IMAGE POINT FR / LPN

Ennek ellenére a vírusok számos, az élőlényekre jellemző tulajdonsággal rendelkeznek. Ugyanazokból az elemekből épülnek fel, szaporodnak és fejlődnek. A sejtbe jutva szükségleteiknek megfelelően alakítják ki a környezetüket. A közelmúltban felfedezett óriásvírusokról – amelyek mérete vetekszik néhány baktériuméval – kimutatták, hogy az élőlények anyagcseréjében használt fehérjék génjeit tartalmazzák, ami felveti annak lehetőségét, hogy egyes vírusok anyagcserére képesek. Ráadásul szinte minden szabálynak, amely kizárja a vírusokat az élők országából, megvannak a maga kivételei. Például a ­Rickettsia baktériumok élőnek minősülnek, de a vírusokhoz hasonlóan csak más sejtekben képesek szaporodni. Valójában minden élőlény más élőlényekre támaszkodik. Egyetlen nyúl önmagában nem képes reprodukálódni, de egy nyúl mégis biztosan él.

Ezen és egyéb okok miatt ma is arról folyik a vita, hogy a vírusok élnek-e vagy sem. 2004-ben Marc van Regenmortel, a Strasbourgi Egyetem munkatársa és Brian Mahy, az Egyesült Államok Betegség-ellenőrzési és Megelőzési Központjának szakembere a vírusokat „nem élő fertőző lényekként” határozták meg, amelyek egyfajta kölcsön­életet élnek. Patrick Forterre, a párizsi Pasteur Intézet biológusa 2011-ben azzal érvelt, hogy a vírusok inaktív állapot (a sejten kívül) és élő állapot (a sejten belül) között ingadoznak. Olyanok, mint a magok vagy a spórák. Megvan bennük a cselekvés lehetősége, de ezt a potenciált ki lehet oltani. Ezért fordítunk végtelen időt és pénzt a HIV, a Zika, a SARS–CoV–2 és még sok más kórokozó megölésére. 

– A vírusok gazemberként való megszemélyesítése megzavarja az evolúció és a természet valódi megértését

 – mondja Colin Hill, az írországi University College Cork fertőzésspecialistája. A legsikeresebb vírusok perzisztensek, azaz tartósan megtelepedtek az élőlényekben és jóindulatúak; alvó állapotban maradnak a sejtekben vagy lassan szaporodnak, hogy ne károsítsák a sejtek működését, hiszen az a vesztüket okozná. Colin Hill úgy véli, a vírusok és a zsákmányaik általában nem harcolnak, hanem kéz a kézben járnak.

Ezzel a békés együttéléssel magyarázható az, hogy a vírusfertőzések számos típusával nem foglalkozunk. Luis Villarreal szerint úgy gondolunk rájuk, mint a koszra a cipőnkön. Egyesek a tartós vírusfertőzéseket egyszerűen kellemetlenségnek tekintik, ezért nem sürgető a tanulmányozásuk. A vírusokat más tekintetben is figyelmen kívül hagyták, miközben nélkülük nem érthetjük meg az evolúció folyamatát a maga teljességében. Colin Hill szerint a vírusok minden sejtet megfertőznek, az egysejtű baktériumoktól az elefántokig. Nemcsak fertőznek, hanem genetikai anyagot is hagynak maguk után. A vírusok nyomai minden élőlény genomjában, így az emberben is véglegesen meghonosodtak, és mi támaszkodunk rájuk. Vírus-DNS szükséges az emlősplacenta kialakulásához; kulcsfontosságú a korai embriók növekedésében. Amikor valaki a Covid–19 ellen küzd, azt olyan vírusok segítségével teszi, amelyek már régen kolonizálták sejtjeinket.

– A biológusok többsége nem tekinti élőnek a vírusokat. Ha óvatosabban fogalmazunk, akkor mondhatjuk, hogy nem tekinthetők teljes értékű élő szervezetnek

 – tájékoztatott Müller Viktor, az ELTE Biológiai Intézet docense. Aki élőnek tekinti a vírusokat, az nem azért gondolkodik másképp, mert másféle működést feltételez a vírusokról, hanem mert másképp definiálja az élő állapotot. Az ELTE oktatója szerint a gyakorlatban csak az számít, hogyan működnek a vírusok, nem az, hogy milyen címkét aggatunk rájuk – ennek a vitának a védekezés szempontjából nincs jelentősége. Különösen, ha arra gondolunk, hogy jelenlegi ismereteink alapján nagyon valószínű, hogy az „új” koronavírus tartósan velünk marad.

Vitathatjuk, hogy a vírusok ­élnek-e vagy sem, de abban nincs vita, hogy fontos a szerepük az általunk ismert életben. – Bárhogy is gondolunk az életre, a vírusoknak helyük van benne – üzeni Luis Villarreal.

Borítókép: A HIV kutatása évtizedek óta folyik. A legsikeresebb kórokozók tartósan megtelepedtek bennünk (Fotó: Europress/AFP)