De milyen is volt akkoriban Szabadkán élni? A magyar Délvidék egyik legfontosabb városa sohasem látott akkora fejlődést, mint a „boldog békeidőkben”.
1869-ben már vasút kötötte össze a világgal, a magyar millennium évére már volt villanytelepe, 1897-re pedig villamos járt Szabadka és a szomszédos Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. Palicsfürdő olyan volt Szabadkának, mint a Püspökfürdő és a Félixfürdő Nagyváradnak, vagy amilyen Kolozsvárnak a közeli sóstófürdő. (Szabadka másban is [sors]társ az említett nagyvárosokkal: az ő arculata, magyar építészeti öröksége is állandó veszélyben van.)
Négy évvel e képeslap megjelente után, a semmiből megjelent Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Szabadkával megszerezte Magyarország harmadik legnépesebb városát, ahol a magyarok akkor még többséget alkottak.
A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint még mindig nagy volt a magyar lélekszám a településen, de a nemzetiségi arányok romlottak, és nem a mi javunkra.
Az Időutazás a magyar múltba 43. részében egy békebeli püspökfürdői képeslap mesél Románia nemzeti ünnepe alkalmából arról, milyen az, ha egy latorállam még a vizet is kilopja a tóból.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: A szabadkai Kossuth utca 1914-ben (Balázs D. Attila gyűjteménye)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!