Eric Rignot, a Kalifornia Egyetem (Irvine) tudósa a NASA szakembereivel szövetkezve már 2014-ben arra a megállapításra jutott, hogy az Amundsen-tenger gleccsereinek sorsa (Thwaites-gleccser, a Pine Island-gleccser és a Smith–Kohler-gleccserrendszer) megpecsételődött.
Mindhárom jégtömb területe 1992 és 2011 között drasztikusan zsugorodott. A Geophysical Research Lettersben akkor publikált tanulmány szerint középpontjától számítva a Thwaites 14 kilométert, a Pine-szigeti 31 kilométert, míg a Smith–Kohler-gleccserrendszer 35 kilométert húzódott vissza.
A gleccser fogyásának fő oka, hogy a szárazföldről a tengerbe lógó részét alulról egyre jobban olvasztja a viszonylag meleg tengervíz. Egy kutatócsoport 2020 elején lyukat fúrt a vastag jégbe, majd azon keresztül engedték le a gleccser alá azt az automata járművet, amely számos műszerrel és kamerákkal felszerelten először filmezte a lenti világot.
A Jéguszony (Icefin) nevű jármű – útjáról az Ng.hu számolt be –, mintegy két kilométert úszott a selfjég alatt, közel ahhoz a területhez, ahol a szárazföldről a tengeri régióba ér a gleccser. Ez kritikus szakasz, ugyanis itt elveszíti a szárazföldi alátámasztását, ettől kezdve a tenger vizén lebeg.
A Thwaites alatt sziklagerinc húzódik, és a jármű által gyűjtött adatok alapján félő, hogy az óceán túl meleg vize annyira megolvaszthatja a gleccser alját, hogy elveszíti az alátámasztását, s ez elvezet az összeomlásához. Idén augusztusban pedig arról jött a hír, hogy német és angol kutatók szerint az eddig hittnél jóval melegebb a gleccser alatt a kőzet – ez is hozzájárul a jég gyorsabb olvadásához.
Ahogy a meleg víz egyre mélyebbre hatol a jég alá, jóval kevesebb lesz alatta a szilárd talaj, ami további törésekhez és repedésekhez vezethet, és végül az egész jégtakaró összeomolhat.
Az Amerikai Geofizikai Unió idei kongresszusán Erin Pettit, az Oregoni Állami Egyetem kutatója arról beszélt – szavait a Newscientist.com idézte –, hogy a gleccser hamarosan elveszíti tapadását 15 kilométer hosszú szakaszon.
Az előrejelzéseik szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, egy évtizeden belül közel nullára csökken majd az érintkezés. Ted Scambos, a Colorado Boulder Egyetem munkatársa szerint, amikor ez megtörténik, a Thwaites-gleccser szétesése felgyorsul. A gleccser gyors összeomlásának másik előidézője a nagy repedések terjedése lehet.
Pettit arra számít, hogy ez kevesebb mint öt éven belül megtörténik, hamarabb, mint a talpazat tapadásának elvesztése.
A gleccserkutatók konszenzusa korábban az volt, hogy évszázadokig is eltart a Thwaites méretű gleccserek összetörése és megolvadása.
A Föld másik végén, az Északi-sarkvidéken a tengeri jég azonban olyan gyorsan olvadt el, hogy ma már lehetségesnek tartják, hogy ez az Antarktiszon is bekövetkezhet. A brit napilap, a The Guardian szerint a Thwaites esete arra példa, hogy a globális felmelegedés és a gleccserek nem várnak a politikusokra. Az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló intézkedések késlekedése felgyorsítja a globális katasztrófát.
Ha elolvad az összes antarktiszi jég, akkor az amerikai National Academy of Sciences számítása szerint mintegy hatvan méterrel emelkedne meg az óceánok vízszintje. Ha ez bekövetkezik, óriási térségek kerülnek víz alá – köztük megannyi tengerparti metropolisz.
Borítókép: A gleccsereket alulról egyre jobban apasztja a viszonylag meleg tengervíz (Fotó: Europress/AFP)
