Száz esztendővel ezelőtt, az 1921. augusztus 28-án kirobbant nyugat-magyarországi felkelés volt az, amely megakadályozta, hogy Ausztria akadálytalanul foglalja el a saint-germaini békében neki ígért magyar területeket. A Rongyos Gárda és más különítmények ellenállása vezetett a velencei szerződéshez, és népszavazás döntött arról, hogy Sopron és nyolc környékbeli falu Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozzon. A nagy háborút követően a megcsonkított, kirabolt Magyarország talpra állását rendkívüli körülmények nehezítették, külpolitikai elszigeteltségét még inkább fokozta az első királypuccs nyomán alakulófélben lévő kisantant, amely csak arra várt, hogy lerohanhassa a csonka országot.
A párizsi békecsinálók jóvoltából Saint-Germainben, 1919. szeptember 10-én a szociáldemokrata Ausztria Magyarország testéből megkapta Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati részét, beleértve Sopron városát és környékét, nehogy létrejöjjön a Balatontól nyugatra tervezett csehszlovák–délszláv korridor. A győztesek másik, nem titkolt szándéka az volt, hogy a háborúvesztes Ausztriát megjutalmazzák az Őrvidékkel azért, hogy nemet mondjon az Anschlussra.
Francia Kiss Mihály, Héjjas Iván, Prónay Pál. Mindannyian istenfélő, hazaszerető magyarok voltak, akik becsülettel harcolták végig a nagy háborút, vitézségük és rámenősségük révén nyertek el számos hadikitüntetést, megélték a gyászos összeomlást, és a saját bőrükön tapasztalták meg a vörös rémuralmat, amelyből – érthető módon – nem kértek többet, így váltak az úgynevezett „fehérterror” véreskezű vezetőivé. Az 1989 előtti történetírás – s persze a mai, „haladó” liberális-baloldali történészek – csupán 1919-es antibolsevista ténykedéseikről adnak számot, persze úgy, hogy azok elé igencsak görbe tükröt tartanak, ám arról már mélyen hallgatnak vagy elbagatellizálják, hogy a búrkalapot viselő, egykori 13-as Jászkun-huszártiszt, tótprónai és blatnicai Prónay Pál és fentebb említett bajtársai vezették a száz esztendővel ezelőtt kirobbant nyugat-magyarországi felkelést és kiharcolták azon népszavazást, amelynek eredményeként Sopron és környéke megmaradt magyarnak.