Vándorló tiszai gócpontok

A Tisza vízrendszerének mikroműanyagokkal való szennyezettségét vizsgálják harmadik éve a Szegedi Tudományegyetem kutatói. Az eddigi elemzésekből az derült ki, hogy a folyó terheltebb mikro­műanyagokkal, mint az indiai Gangesz.

20200303 Vásárosnamény Folytatódik a Tisza Kiskörénél feltorlódott 8000 tonna műanyag szeméttől történő mentesítése Fotó: Kurucz Árpád KA Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Egyre több műanyagot használunk a mindennapi életünkben. Vannak eleve mikroméretűre gyártottak, például a kozmetikai szerekben, bőrradírokban, de a legtöbb a nagyobb darabok lemorzsolódásával jön létre fizikai hatások következtében. Ilyen hatás például a mosás, amely során a műszálas ruhákból egy-egy alkalommal akár hetvenezer apró szemcse is bekerülhet a szennyvízbe, majd a víztisztítás nem tökéletes volta miatt a folyókba. A mikroműanyagok mérete jellemzően 0,05 millimétertől öt milliméterig terjed.

A kutatás részeként a forrástól, tehát Rahótól a Titel közelében található torkolatig vizsgáljuk, hogy mennyi mikroműanyag rakódott le a Tisza és mellékfolyói üledékében. Ezt a mérést évente végezzük. A kutatás másik részében azt vizsgáljuk, hogy ötnaponta mennyi mikroműanyag szállítódik a vízben

– olvasható a Szegedi Tudományegyetem közleményében. A kutatás vezetője, Kiss Tímea a Geoinformatikai, Természeti és Környezetföldrajzi Tanszék docense lapunknak elmondta: a makroműanyagok látványosan jelzik a szennyezést, míg a mikroműanyagok a hordalék között szállítódva, azzal lerakódva gyakorlatilag láthatatlanul szennyezik környezetünket. A szegediek eredményei azt mutatják, hogy a Tisza jóval rosszabb állapotban van, mint azt hittük, hiszen egy kilogramm üledékben átlagosan háromezer mikroműanyag-szemcse van, ami sokkal rosszabb eredmény, mint amit a világ nagy, szennyezettnek hitt folyóin leírtak: pél­dául a Gangesz üledékében csak 99–410 darab/kilogramm szemcse található.

A méréseket 2019-ben kezdték. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a kárpátaljai Felső-Tiszán legfeljebb 6700 darab/kilogramm, míg az Alsó-Tiszán legfeljebb 5100 darab/kilogramm az üledék műanyag-szennyezettsége. A Felső-Tiszán egyértelműen azért, mert itt nagyon sok szennyvíz és szemét kerül a folyóba, egyrészt mert ezek központi gyűjtése csak részben megoldott, másrészt az emberi nemtörődömség ­miatt. Az Alsó-Tiszán pedig egyértel­műen azért van sok mikroműanyag az üledékben, mert itt a víz sebessége kicsi, ezért lerakódik.

Az ismételt mérések azt mutatják, hogy a szennyezési gócpontok áttevődhettek, azaz ahol korábban sok volt, ott később a mennyiség csökkenhet, és a korábban alig szennyezett szakaszokon több mikroműanyag jelenhet meg.

A szennyezési gócpont olyan helyet jelent, ahol a szakaszra jellemző átlagnál jóval több mikroműanyag rakódott le. 2019-ben ilyen volt Dombrád, ahol az üledékben 8067 darab/kilogramm műanyagszemcse volt, de később ez ezer szemcse alá csökkent. Ugyanakkor a délebbre lévő Tiszadadánál eredetileg csupán 1600 szemcse volt, a rákövetkező évben már 6700 darab/kilogramm. Tehát a kisebb árhullámok a már lerakott hordalékot mozgásba lendítik és a folyó alsóbb részén rakják le.

A jelenlegi mintavételi sűrűség nem teszi lehetővé, hogy pontosan megállapítsuk, honnan jön a szennyezés. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a jelenlegi szennyvíztisztítási technológiák nem szűrik tökéletesen a vizet, és határértékek sincsenek arra, hogy mennyi műanyag lehet benne. A folyók mikroműanyag-terhelésének fő forrása a lakossági szennyvíz, hiszen a műanyag szálak 98-99 százaléka mosás révén vízbe jutó műszál. Azonban az ismételt mérések azt mutatják, hogy például a PET-palackok aprózódásából keletkező foszlányok is egyre gyakoribbak

– tájékoztatott Kiss Tímea.

Idén tavasszal kezdett újabb kutatásukban azt vizsgálják, hogy a vízben mikor mennyi hordalék és abban mennyi mikroműanyag lehet. Az alsó-tiszai Mindszent felett ötnaponta halad el az Európai Űrügynökség műholdja, amely érzékeli a víz színét.

Mivel a víz színe a benne lévő hordalék függvényében változik, ezért megmérik a hordaléktartalmat és vele egy időben egy köbméter vízből a mikroműanyag-tartalmat is. Megdöbbentő, hogy akár ötven szemcse is lehet egy köbméterben!

Az egyetemi docens szerint ahhoz, hogy megértsék a szállítódás időbeliségét, hosszú munkára lesz szükség.

A szegediek a tervek szerint tovább vizsgálják a Tisza és a mellékfolyók mikroműanyag-szennyezettségét, arra is keresve a választ, hogy az árvizek hogyan szállítják tovább a szennyezést és hol rakják le. Mivel az eddigi eredmények szerint az élővizek mikroműanyag-szennyezése elsősorban kommunális eredetű, a jövőben arra is választ keresnek, hogy mennyi műanyag van a szennyvízben, a szennyvíziszapban, s hogyan szennyeződhetnek el a talajok a szennyvíziszap mezőgazdasági parcellákra való kihelyezésével.

Borítókép: Tavaly Kiskörénél nyolcezer tonna műanyaghulladék gyűlt össze (Fotó: Kurucz Árpád)