Magam is döbbentem szemléltem ezt a szürreálisnak ható régi magyar képeslapot, amikor a gyűjteményembe került. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy tulajdonképpen mi is csodálható meg rajta. Hogy valóban egy úszó gőzmozdonyt látok, vagy egy vasúti szerencsétlenséget? Hirtelen a Vissza a jövőbe című filmeposz repülő vadnyugati mozdonya villant be – ami időgépként is működött! –, de végül gyorsan kiderítettem, hogy a gombosi gőzkompot ábrázolja a lap, ami egy érdekes technikai vívmánynak számított a Délvidéken.
Ez volt sokáig az egyedüli kapcsolódási pont errefelé Horvát-Szlavónország és a Bácska között. Mert amikor 1868-ban a Nagyvárad–Szeged–Szabadka–Eszék–Fiume vasút elérte itt a Dunát, a híd megépültéig a vonatokat gőzkompok szállították át a másik partra, méghozzá alig tíz perc alatt.
Ma már mindez a múlté, ám a komp úszóteste csodával határos módon túlélte az eltelt évtizedeket. Először ráépült a Budapesti Honvéd Sportegyesület kétszintes Csónakháza, majd a 80-as évek végén a Népszigetre vontatták, az Újpesti Hajójavítóba, ahol aztán elsüllyedt. 2015-ben támadt fel ismét a gőzkomptest, amikor több hónapnyi munka után szakszerűen kiemelték, és hamarosan már a budapesti vizes világbajnokságot bemutató interaktív dunai látogatóközpontként folytatta pályafutását. A Mahart Passnave azóta vízen lebegő rendezvénytérként használja az impozáns 62×10 méteres vasszerkezet – amelyen megannyi régi képeslap utazott a postavagonokban Gombos és a túlparti Erdőd között, a magyar Délvidéken.
Az Időutazás a magyar múltba 61. része a csehkiverés előtti Balassagyarmatra röpíti az olvasókat.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: 1910 táján kiadott képeslap a Gombos és Erdőd között működött gőzkompról. Tippl Józsefné kiadása, Gombos. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)
