Challenger űrsikló: 73 másodperc után haltak szörnyet

Harminchat évvel ezelőtt, 73 másodperccel a fellövés után felrobbant és darabokra hullott a Challenger űrsikló, fedélzetén hét emberrel: hat űrhajóssal és egy „civillel”, Christa McAuliffe általános iskolai tanárnővel – írja a Hirado.hu.

A tragédia előzményei

A NASA egyedülálló Space Shuttle programja 1981. április 12-én kezdetét vette a Columbia űrsikló első repülésével. A programhoz nagy reményeket fűztek: évente legalább 20, de az optimistább becslések szerint inkább 25-60 sikeres küldetést vártak. Azonban a program sikeres indulását követően a Challenger tizedik repülésekor tragikus baleset következett be.

A Challengert 1986. január 28-án bocsátották fel, és a fellövés után hetvenhárom másodperccel felrobbant, darabjaira hullott.

Fotó: Flickr

A 14 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanásban darabjaira hullott az űrhajó, és a nagyobb darabok kondenzcsíkokat húzva távolodtak el a katasztrófa helyétől.

A NASA akkori közlése szerint a tragédiát az űrrepülőgép hibája okozta

Az okok ma már jól ismertek: túl hidegben indították az űrjárművet, a hideg ugyanis rugalmatlanná tette a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta egyik tömítését. A hibás tömítés miatt bekövetkező robbanás önmagában még nem tépte darabokra az űrjárművet, a katasztrófa a légköri közegellenállás miatt következett be a robbanás után irányíthatatlanná vált Challengeren – ismertette a National Geograpchic.

A legénységi kabin egyben levált a szétdarabolódó eszközről, tovább emelkedett 20 kilométer magasságig, majd innen visszahullott, és az Atlanti-óceánba zuhant. Amint a későbbi vizsgálatokból kiderült, a legénység több tagja az elhasznált oxigén mennyisége alapján biztosan ebbe a 333 kilométer/órás sebességű becsapódásba halt bele. 

A robbanás után néhány kapcsolót átállított Michael Schmith, és a személyi oxigénellátót is bekapcsolták többen, de azt nem lehetett megállapítani, hogy eszméleténél volt-e az, aki még élt a becsapódáskor.

A katasztrófa után hosszú ideig tartott a törmelékek begyűjtése, a repülőtől a tengeralattjárókig számos eszközzel igyekeztek az 1670 négyzetkilométeres területet átfésülni. A legénység maradványait csak áprilisban sikerült kiemelni, és a vizsgálatokat követően temették el. Ronald Reagan elnök is részt vett a január 31-i gyászszertartáson.

Az űrhajósok emlékét a 3350 és 3356 közötti sorszámmal bejegyzett kisbolygók őrzik

A Challenger űrrepülőgép balesetét vizsgáló elnöki bizottság, más néven a Rogers-bizottság (a bizottságot vezető elnök neve után) feladata volt a baleset körülményeinek és okainak kivizsgálása.

A NASA a balesetet követően azonnal leállította a Shuttle-repülések további előkészítését, és felfüggesztett minden ilyen irányú tevékenységet, amíg a bizottság dolgozott. A bizottság négy hónap után, 1986. június 6-án adta át Ronald Reagan elnöknek a 2872 oldalas jelentését, amit szinte azonnal közzétettek. 

A jelentés végigkövette a baleset eseményeit, megnevezte a balesethez vezető közvetlen és közvetett okokat, és ajánlásokat fogalmazott meg a NASA-nak azokhoz a technológiai és szervezeti átalakításokhoz, amelyekkel a későbbi Shuttle-repülések során elkerülhetők a hasonló események.

A bizottság végül egy kilenc ajánlásból álló javaslatcsomagot terjesztett elő, amellyel a Space Shuttle program biztonságát tudta növelni az űrhivatal, majd Reagan elnök harmincnapos határidőt szabott a NASA-nak, hogy kidolgozza a javaslatait, melyekkel beépítheti ezeket az ajánlásokat a működésébe.

Az Egyesült Államok másik nagy űrhajó-tragédiája 2003. február 1-jén történt: a Columbia űrsikló akkor esett darabokra, amikor már visszatért a Föld légkörébe.

Az eredeti cikk ITT olvasható.

Borítókép: Képernyőfelvétel (Fotó: Youtube.com/CNN)