Hungária éledezik

A trianoni emlékév történelmi albuma ezzel egy új, igen megtisztelő csúcspontot ért el, amiért megérte dolgozni.

Évek óta tervezem, hogy bemutassam ezt a régi, viharvert pelbárthidai képeslapot, de eddig valamiért sosem jött ki a lépés. Ám most, amint épp azon tűnődtem, hogy merre kanyarodjon a következő időutazás, egyszeriben bevillant ez a kis bihari falu, amit Trianon az ország közepéről az új magyar–román határsávba rajzolt.

Miután hosszú idő után ismét a kezembe került ez az 1911-es felvétel, több meglepetés is ért. Képeslapunk előtörténetéről mindenekelőtt tudni kell, hogy egy „új honfoglalók” által kipucolt belényesi portáról lett megmentve. Egy nagyobb gyűjteményben pihent, amit az új háztulajdonosok egyszerűen kihajítottak az utcára. 

Egy kedves régi osztálytársam, aki épp arrafelé bóklászott, gyorsan „kapcsolt”, magához vette a kidobott magyar múltdarabkákat, majd jelentkezett velük nálam. 

Így menekült meg ez a ritkaság többedmagával együtt. Íme, sokszor csak hajszálon múlik egy világháborúkat és kommunizmust túlélt papírrégiség sorsa – Pelbárthidáról ráadásul csak ez az egy régi képeslap ismeretes.

A piciny, többségében magyarlakta falu ugyanolyan rövid távolságra van Nagyváradtól, mint a határ túloldalán fekvő Hencidától. 111 éves képeslapunkon megbúvó református templomát még a Gutkeled nemzetség emeltette a 13. században. 

Miközben a múltját kutattam, derült ki, hogy épp mostanság fejeződött be a 17. században átalakított Istenháza felújítása, sőt a pelbárthidai lelkipásztor, Ghitea-Szabó József Levente elmondta, megtalálták az első körtemplom, az ősi Árpád-kori rotunda falának alapjait is. 

A helyreállítási munkálatokhoz az anyaország segítsége kellett, de néhány éve még román állami támogatás is csurrant-cseppent, amiből részlegesen felújították a templomtornyot.

Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye

Pelbárthida ősi magyar templomának „újrafelfedezése” tehát épp akkor történt meg, amikor ez a régi lap mocorogni kezdett a gyűjteményemben. A véletlenek sorsszerűségét pedig tetézte még valami, amire tényleg nem számítottam: a lelkész úr ugyanis közölte, hogy az isteni oltalom jegyében hatalmas életfát állítanak a faluban magyar Szent Koronával, kettős kereszttel. 

A pelbárthidai életfa felállításához pedig a legutóbb megjelent „időutazó könyvem”, az Elrabolt Hungária volt az ösztönző, és az abban szereplő képeslapok. A trianoni emlékév történelmi albuma ezzel egy új, igen megtisztelő csúcspontot ért el, amiért megérte dolgozni. Hungária ezek szerint éledezik.

Így néz ki napjainkban a helyreállított templom.

Az Időutazás a magyar múltba 68. részében a régi Szentendrére látogatunk ki.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: üdvözlet Pelbárthidáról. A szomszédos Szalárdra feladott képeslap 1911-ből. Kiadó: „Magyar Fénynyomdai Részv.-Társ. Bpest.”  (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)