Erdélyi Mór, a honismertető

A képeslap abból az időből származik, amikor még alig közlekedtek automobilok a székesfőváros utcáin.

Erdélyi Mór neve fogalomnak számít a magyar fotográfia és képeslapkiadás történetében. Ezen a szép régi budapesti lapon a mester 1891-ben megnyílt műtermének épülete látható a Kossuth és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán. Az előkelő fotográfiai szentélyt a Magyar Szalon című folyóirat így méltatta nem sokkal később, a századforduló évében: 

Műterme valóságos kis múzeum, s mint egy levéltárban a fontos okmányokat, úgy őrzik meg ott az évek óta felhalmozott üveglemezeket, melyeken az irodalmi, művészeti és társadalmi előkelőségek arcképei vannak az utókor részére megörökítve. [...] A nagyszabású helyiségekben külön műtermük van a retusírozóknak is. Külön terem jut a különféle laboratóriumoknak, az anyag és szertáraknak, a könyvkötészetnek, hol a képeket passepartoutkba és kartonokra vágják.

Ez a képeslap abból az időből származik, amikor még alig közlekedtek automobilok a székesfőváros utcáin, a digitális fotografálás pedig a képzelet szintjén sem létezett még. 1906 pedig az az év, amikor már osztottan nyomtatták a képes levelezőlapok hátoldalait a Nemzetközi Posta Unió (UPU) egy évvel azelőtti döntése alapján. A mi példányunkon is észrevehető, hogy ugyan bizonytalan módon, de már használni kezdték a címzés és az üzenet elkülönítésére használt választóvonalat. Ezelőtt ugyanis csak a címzésnek volt helye a képeslapok hátoldalán, az üzeneteket mindenki oda írta, ahová épp tudta. Ezen változtatott korszakalkotó módon az UPU, amit azon nyomban át is vett a Monarchia.

Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye

Erdélyi Mór, aki 1866-ban Grünwald néven született a felvidéki Nagysurányban, igen aktív fotográfus volt. Fénykorában állítólag több fotópapírt használt el, mint az összes fényképész együttvéve. Pályája az évek előrehaladtával meredeken ívelt felfelé, munkásságát az 1900-as párizsi világkiállításon pedig aranyéremmel ismerték el. Karrierjében érdekes állomás, hogy császári és királyi udvari fényképész címe mellé elnyerte a német császár és porosz király őfelségének udvari szállítója megtisztelő titulust is, méghozzá a fényképészeti úton készült szemléltetőeszközök iskolai bevezetéséért. Ez pedig világra szóló tett volt, amit a nemzetközi porondon is jegyeztek. 

Ezt bizonyítja, hogy 1924-ben, amikor Erdélyi részvételével megrendezték Frankfurtban az első Fotográfiai Világkongresszust, az esemény német elnöke megnyitóbeszédében kihangsúlyozta, hogy bár a szemléltető oktatásban Németország világviszonylatban az első helyen áll, de vitathatatlan, hogy a kezdeményezés

Erdélyi Móré, aki tíz évvel megelőzött mindenkit a tematikus sorozatok elemi iskolai elterjesztésével.

Ősfotográfusunk ekkor már világhírű volt arról, hogy cége révén még a tanyasi iskolákba is eljutottak a magyar történeti, néprajzi és földrajzi nevezetességeket tartalmazó képek, amelyeket oktatási segédanyagként tudtak használni a pedagógusok.

Jómagam is folyamatosan hangoztatom jártamban-keltemben, könyvbemutatóimon, hogy a régi képeslapokat érdemes lenne használni a mai tanórákon is, hiszen velük közelebb lehet hozni a diákokhoz a történelmet, a földrajzot, az irodalmat, valamint a művészet- és építészettörténetet is. Segítségükkel pedig komoly honismereti tudással is fel lehet vértezni az ifjú generációt, hiszen a magyar múlt kézzelfogható és mesélő darabkáiról van szó, amelyek olyan neves fotográfusokhoz köthetők, mint például maga Erdélyi Mór.

Az Időutazás a magyar múltba 67. részében egy apró, határ mentivé vált bihari faluba, Pelbárthidára röpülünk egy eddig sosem közölt képeslappal.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: Budapest, Kossuth Lajos utca. Erdélyi Mór császári és királyi fotográfus műterme. Divald Károly – szintén képeslapmágnás – budapesti kiadása 1906-ból. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)