Billiónyi műanyagrészecskét bocsáthatnak ki az elviteles kávéspoharak

Az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) kutatói azt vizsgálták, hogyan szabadulhatnak fel apró műanyagrészecskék a közönséges műanyagtermékekből, köztük az élelmiszeripari nejlonból és az alacsony sűrűségű polietilén (LDPE) fóliával bélelt egyszer használatos italos poharakból – olvasható a Világgazdaság cikkében.

Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy a műanyagtermékek milyen módon segíthetik elő a mikorműanyag-részecskék bejutását az emberi szervezetbe. A kutatók az egyszer használatos kávéspoharakat is elemezték, és kimutatták, hogy forró vízbe áztatva mikroszkopikus műanyagrészecskék billiót bocsátják ki – tudatta a New Atlas.

Bár a műanyagból készült élelmiszerzacskók és az üdítős palackok önmagukban is problémát jelentenek, a tudósokat egyre inkább foglalkoztatja az, hogy mi történik, ha ezek még kisebb részecskékre bomlanak le. Ez bekövetkezhet az óceán maró ereje, a mosások során leváló szálak vagy a palackozott vízbe bekerülő műanyagrészecskék révén.

A poharakat 20 percig forró vízben áztatták. A folyadékban lévő apró műanyagok megszámlálásához a tudósok a légkörben lévő apró részecskék kimutatására használt technikát alkalmazták. A nanométeres műanyagrészecskéket forró alkoholos gőznek tették ki, melynek következtében méretük megduzzadt, így sokkal könnyebb volt összeszámolni őket és megvizsgálni kémiai összetételüket – írja a Világgazdaság.

A megvizsgált vízmintában trilliónyi, 30 és 80 nanométer közötti műanyagrészecskét találtak

 – derült ki a kutatócsoport elemzéséből. 

Az élelmiszeripari nejlonnal végzett párhuzamos kísérletek során a vízbe került műanyagrészecskék mennyisége hétszer nagyobb volt.

A felfedezés jelentősége a részecskék méretében rejlik – mondta Christopher Zangmeister, a NIST kémikusa. A mikroszkopikus méretű műanyagdarabkák ugyanis elég kicsik ahhoz, hogy bejussanak az emberi sejtekbe. 

Egyelőre még nem világos azonban a tudósok számára sem, hogy a sejtekbe bejutva milyen hatásuk lehet, a kutatásokban azonban már pedzegetik a műanyagrészecskék lehetséges káros hatásait, például azt, hogyan változtathatják meg a mikroműanyagok az emberi tüdősejtek alakját, és milyen mérgező hatást gyakorolhatnak a sejtekre. 

Az eredmények némi kontextust adhatnak a közelmúltban tett egyéb kutatási eredményeknek is, például annak, hogy a tudósok először mutatták ki műanyagrészecskék jelenlétét az emberi vérből, szövetekből, valamint a tüdőből is.

A kutatók megvizsgálták többek között az antarktiszi havat, a gleccsertavak alját, ahol 100 nanométernél nagyobb mikroműanyagokat találtak, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem voltak elég kicsik ahhoz, hogy bejuthassanak a sejtekbe és fizikai problémákat okozzanak ott. Mi ennél kisebb nanorészecskéket vizsgáltunk, amelyek a sejtek belsejébe is képesek bejutni, akár megzavarva annak működését is.

– mondta Zangmeister. 

Az eredeti cikk ITT olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)