Viszonylag sokan voltak kíváncsiak a mohácsi csatavesztésről szóló történészvitára, amely A magyar történelem vitás kérdései című beszélgetéssorozat második állomása volt, és „minden bajunk forrása?” alcímmel futott.Az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolája által szervezett eseményen Fodor Pál turkológus és B. Szabó János történész osztotta meg gondolatait arról,mi vezetett a mohácsi csatáig, miért volt szükség a király személyes részvételére,míg a szultán egy mozgó erődben tanyázott; s hogy egyáltalán miért lényeges, hogy felderítsék, hol zajlott a csata, s végül mit jelentett a csata emlékezete az elmúlt ötszáz évben. A beszélgetést az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának oktatói, az egyébként szintén történész Gali Máté és Pócza Kálmán szervezte és moderálta – olvasható a Mandiner cikkében.
Bár évtizedek óta árnyalódott a kép valamelyest, de mégis sokunk emlékezetében élénken élhet a kép Jagelló Ulászlóról, akit a magyar történetírás „dobzse Lászlóként” egy lúzerként ír le, és fiáról, II. Lajosról, aki csak azért menekült meg ettől a képtől – noha sok önálló akaratot neki sem tulajdonítottak –, hogy elesett a mohácsi csatamezőn.