Hadrianus római császár 117-ben lépett trónra. Bár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Békepolitikát folytatva a birodalom határainak megerősítésére törekedett és egy olyan falat építtetett Britanniában, amelyhez hasonló nem akadt a római világban.
Hadrianus fala Róma hatalmának fizikai kifejeződését jelképezte, amely megszilárdította a római védelmi politikát, és jelezte a Római Birodalom legészakibb határát.
Jelenleg azonban még nem ismert, hogy a fal elrettentette volna a Kaledóniából betörő északi törzsek fenyegetését. Néhány tudós úgy véli, hogy a fal a bevándorlás-ellenőrzés és az adózási vámok egyfajta eszközeként is szolgált.
Antoninus Pius római császár később, 142-ben északabbra terjesztette ki a birodalom határait, és megépítette Antoninus falát (Vallum Antonini), amely 62,7 kilométer hosszúságú,
és elcsatolt olyan területeket, amelyeket korábban az úgynevezett Damnonii, Otadini, Novantae és a Selgovae törzsek uraltak.
A korábbi tanulmányok főként a római régészettel foglalkoztak, vagyis az erődökre, az úthálózatra, a táborokra és a római településekre koncentráltak, amelyek a két fal között északra nyúlnak be Kaledónia (Skócia) egyes részeibe.
Az Antiquity folyóiratban megjelent új kutatási projekt részeként az Edinburgh-i Egyetem régészei most a skóciai Burnswark dombkörnyéki régióra összpontosítottak, és a Lidar technológia segítségével mintegy 1500 négyzetkilométeres területre terjesztették ki a vizsgálataikat.
