Miután Románia időről-időre képes azzal bolondítani a világot, hogy a Székelyföld nem létezik, és soha nem is létezett, álljon itt számára egy biztosítékkiverő magyar képeslap a székely közelmúltból.
Önök is jól láthatják ezen az alig 110 éves lapon, hogy Székelyudvarhelyen volt egyszer egy szépséges városi szálló, amit Trianon előtt Budapestnek hívtak.
Jóllehet, Románia Bukarestként emlékezik rá, mert mint megannyi békebeli szállodánkat, úgy ezt is átneveztették a megszállás után. Volt olyan erdélyi szállónk, amelyikből Hotel Dacia, s volt amelyikből „Hotel Bucuresti” lett, mint ahogy ebből is, a Székelyföld kellős közepén.
De az 1899-ben épült Budapest Szálloda szellemiségét a székelyek a nehéz időkben is igyekeztek megőrizni.
Zsigmondovics Vilmos működtette az első világégés után a hotelt, amely próbálta megőrizni védjegyét: az exkluzív magyar vendéglátást. Egy korabeli tudósítás szerint az új tulajdonos kiváló Küküllő menti borokkal, frissen csapolt sörrel, jó konyhával ajánlotta magát, emellett pedig „halestélyre”, szombat esti vargabélesre, vasárnapi villásreggelire és hangversenyre csalogatta a nagyérdeműt. Hogy tartsa bennük a lelket.
