Múmiabontó bulikat tartottak Angliában

Az egyiptomi múmiákból készült termékeket ötszáz éven át gyógyszerként használták Európában. A különös gyógymód egy félrefordítás hatására terjedt el. De miért ettek az európaiak egyiptomi múmiákat? Miért gondolták, hogy a kannibalizmus jót tesz az egészségüknek?

Fotó: Teknos

Az antibiotikumok nélküli világban az egykori orvosok őrölt koponyákból, csontokból készült poralakú termékeket írtak fel fejfájásra, duzzanatok csökkentésére. A Livescience.com tudományos portál összefoglaló anyagában az olvasható, hogy 1909-ig az orvosok általában emberi koponyákból gyártott készítményeket használtak neuroló­giai rendellenességek kezelésére. 

II. Károly angol király (1660–1685) is az alkohollal kevert koponyaporra esküdött, ami egyszerűen csak The King’s Drops (A király cseppjei) néven vált ismertté.

A mumifikálódott testekből előállított gyógyhatású termékeket évszázadokon át fogyasztottak a gazdagok és szegények, árusították a patikusok. Az uralkodók számára a múmiaevés királyi szempontból is megfelelt, mivel a múmiapor fáraókból, azaz egyiptomi uralkodókból készült. Az uralkodó tehát uralkodót evett. Azonban nem minden orvos gondolta úgy, hogy a kiszáradt, több ezer éves múmiákból készülnek a leghatásosabb gyógyszerek. Egyesek úgy vélték, hogy a friss húsnak és vérnek olyan életereje van, ami hiányzik a múmiákból.

A XIX. században az Egyiptomba utazók jelentékeny része nemcsak a piramisokat akarta látni, hanem utcán vásárolt múmiákat vittek haza. Angliában zárt körű partikon bontották ki azokat. Ezek az események elein­te orvosi célokat szolgáltak. 1834-ben Thomas Pettigrew sebész a Királyi Sebészeti Egyetemen (Royal College of Surgeons) tárt fel egyiptomi múmiát, amit számos hasonló esemény követett. Olykor nem várt eredménnyel, hiszen egy egyiptomi hercegnőről állítólag a kicsomagolás után derült ki, hogy férfi volt, egy másik múmiának a fejét pedig – nehezen magyarázható indokkal – homokkal töltötték meg. Hamarosan azonban már szó sem volt orvosi célokról, puszta látványosság volt egy-egy kiszáradt és bebalzsamozott tetem feltárása. A kiszáradt hús és csontok látványa miatt özönlöttek az emberek az ilyen eseményekre. A múmiabontó bulik a XX. század kezdetével véget értek. Napjainkban egyetlen komoly régész/orvos sem bont ki passzióból múmiát és egyetlen orvos sem javasolja annak elfogyasztását.

A valódi múmiapor egészen a XIX. századig hivatalos gyógyszerként volt jelen, sőt az utolsó hivatalos gyógyszerárlista, amelyen a múmiaport (Mumia vera Aegyptica, azaz valódi egyiptomi múmia) még feltüntették, éppen a világ egyik legnagyobb gyógyszergyárához, a Merckhez fűződik 1924-ből.

Egy múmia birtoklása ma is sokakat csábít, ezért jelentős az illegális kereslet az ilyen és ehhez hasonló régiség iránt. A Livescience.com szerint napjaink­ban az antikvitás feketepiaca – beleértve a múmiákat is – évente körülbelül hárommilliárd dollárra tehető.

Borítókép: Nem mindegyikből lett gyógyszer (Fotó: Teknős Miklós)