A Kennedy Űrközpontból november 16-án végre felemelkedett a NASA új óriásrakétája és az Orion űrhajó. Ez egy ambiciózus űrkutatási program kezdete, amelynek célja, hogy az emberiség visszatérjen a Holdra, s elinduljon a Mars felé.
Bár az Orion fedélzetére valódi űrhajósok még nem kerültek, az Artemis-program első repülésének így is van két utasa. Két fantombábu (Helga és Zohar) belsejében amerikai és európai – köztük magyar – sugárzásmérő berendezések repülnek.
A mérések célja, hogy minél többet megtudjunk a sugárzási környezetről, távol a Föld légkörétől és mágneses védőpajzsától.
A végső cél természetesen az, hogy az ember újra a Holdra lépjen, sőt, hosszabb időt eltöltsön ott.
A két fantombábunak nincs szüksége vízre, de alkotóik nem élhetnek nélküle. A tervezett holdbázis nem működhetne az értékes folyadék nélkül. A Berhanu Bulcha vezette csapat azon dolgozik, hogy miként lehetne megtalálni azt bolygónk egyetlen holdján.
Kézi eszközzel kereshetik a vizet
A vizet el lehet szállítani a Földről, de ez drága és nem hatékony. Ha kellően nagy vízkészlet lenne a Holdon, az űrhajósok kiszolgálása mellett használhatnánk rakéta-üzemanyag előállítására.
Így a Hold további űrutazások platformja lehet, ami miatt nem lenne szükség a Föld gravitációs vonzerejének leküzdéséhez elengedhetetlen, hatalmas rakétákra.
Berhanu Bulcha és csapata egy könnyű, kompakt spektrométer prototípusát fejleszti, amely egyértelműen azonosítani tudná, hol vannak vízkészletek a Holdon.
– Ez a millió dolláros kérdés – mondta a BBC-nek az etióp származású szakember, aki 12 éve, amióta a Virginia Egyetemen végzett, olyan űreszközök fejlesztésére összpontosít, amelyek megoldanák a NASA problémáit – és vitathatatlanul a vízkészlet keresése a legnagyobb probléma.
A Holdon némi víz jelenlétét már megerősítették.
A legtöbb kimutatási módszerrel azonban az a probléma, hogy nem tudnak különbséget tenni a hidrogénből és oxigénből álló víz és más hidrogéntartalmú vegyület között. A lézerrel támogatott eszköz, amelyen a szakember dolgozik, a vízre jellemző frekvencián bocsát ki fényt, aminek segítségével meghatározható a folyadék jelenléte.
Ha beválik, a különleges technológia lehetővé teszi az űrhajósok számára, hogy a kézi eszközzel keressenek vízkészletet, meghatározzák térfogatát – ez korábban nem sikerült.
Az apró műszer távvezérelt holdjárón is bevethető.
(A holdi küldetésre tervezett tárgyak méretének és súlyának csökkentése kulcsfontosságú, mivel a rendelkezésre álló tér minden köbcentimétere elképesztően sok pénzbe kerül.)