Nem igazán tudjuk, hogy hol, milyen feltételek esetén jöhet létre az élet. Egyetlen példát ismerünk: a Földet. Azt tudjuk, hogy a földi élet számára a folyékony víz alapvető, mint ahogy a légköri hőmérsékletnek és a nyomásnak is viszonylag szűk tartományban kell lennie.
A földön kívüli élet után kutatók általában a lakhatósági zónának nevezett területre összpontosítanak, egy csillag körüli sávra, ahol az ott keringő bolygó felszínén a víz folyékony lehet. Ha egy bolygó ennél közelebb van a csillagához, a víz elpárolog a hőtől; ha távolabb van, jéggé fagy. A két szélsőség nem kedvez az általunk ismert életnek. Azonban a lakhatósági zóna csak iránymutatás, nem garancia. A Mars és a Vénusz a Nap lakhatósági zónájában található, de ezeken a bolygókon nincs élet. Az arXiv.orgon közzétett új kutatás – amit a Live Science portál szemlézett – azt sugallja, hogy
a zónára vonatkozó jelenlegi definíciónk pontatlan, mert nem tartalmazza azt, hogy az élet hogyan befolyásolja a bolygó egyes tulajdonságait.
A klasszikus példa a Föld légkörében található oxigén mennyisége. Az oxigén elterjedt elem a kozmoszban, a Földön is sok van belőle, de nagy része szilícium-dioxid (kőzet) formájában található. A gáz halmazállapotú kétatomos oxigénmolekula nem marad sokáig meg a légkörben, mert a nap ultraibolya sugárzása atomjaira bontja azt. Hogy mégis sok van ebből a gázból, annak az az oka, hogy a fotoszintézis melléktermékeként oxigéngáz szabadul fel. A korai élet annyi oxigént termelt, hogy majdnem megmérgezte magát. A nagy oxidációs eseményként ismert oxigénkrízis körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt történt: jelentősen megnőtt a Föld légkörének molekuláris oxigéntartalma. Az oxigént lélegző lények evolúciójára volt szükség ahhoz, hogy az ökoszisztéma egyensúlyba kerüljön. (Erről akkor beszélünk, ha a fotoszintetizáló növények nagyjából annyi oxigént termelnek, amennyit a többi élőlény belélegez.) A környezetátalakítás a földi légkör sok más összetevőjére is igaz.
A földi élet kialakulása tehát jelentősen átrajzolta a bolygót. Átalakult, hogy optimális legyen az ottani élet számára. Ez az életmódosult bolygó ezután sokkal lakhatóbbá vált, mint korábban volt. A legkorábbi fosszilis leletek arra utalnak, hogy a kezdetleges élet már akkor kifejlődhetett, amikor bolygónk felszíne részben még olvadt volt. Nagyon barátságtalan hely lehetett, de évmilliárdokkal később nagyszerű élőhellyé vált – és sokáig az is marad, hacsak nem teszünk tönkre mindent a klímaváltozással.
A cikk szerzői olyan világot képzeltek el egy lakhatósági zóna szélén, ami majdnem túl hideg, illetve majdnem túl meleg. Ha ott beindulna az élet, esélye lenne a bolygó szerkezetének módosítására, ami a légköri nyomás vagy hőmérséklet emelésével vagy csökkenésével járna. A kutatók szerint újra kell gondolnunk a lakhatósági zóna hagyományos meghatározását. A gaiai lakhatósági zóna bevezetését javasolják (Gaia, a Föld görög mitológiai megszemélyesítése). Ez a sáv szélesebb lenne, mint amit jelenleg az életre alkalmasnak tartunk. Ezt a tágabb definíciót kell alkalmaznunk a jövőbeni célpontok kiválasztásánál, hiszen ha a lakhatósági zóna túl szűk, elvéthetjük az ottani élet jeleit, egyszerűen azért, mert rossz helyen keressük azt. Nyitottnak kell lennünk a földön kívüli élet keresésekor, és fel kell készülnünk a meglepetésekre.
