A tanulási nehézségre a rossz ritmusérzék is utalhat

A nyelvnek, mint a zenének is, ritmusa van. Van, aki ezt a ritmust könnyedén felismeri, másoknak nehezebben megy. Az ELTE kutatói új módszert dolgoztak ki a ritmusérzék felmérésére, amely lehetővé teszi a veszélyeztetett gyerekek korai szűrését és fejlesztését. Eredményük a Scientific Re­portsban jelent meg.

Napjainkban egyre többször hallani arról, hogy mind több gyerek küzd olvasási nehézségekkel, holott erre a képességünkre minden eddiginél nagyobb szükség van. Minőségi olvasás nélkül nehéz jól teljesíteni az iskolában, később pedig megfelelő munkahelyet találni. Valóban egyre több az ilyen gyerek vagy évtizedekkel ezelőtt nem fordítottak annyi figyelmet az ilyen nehézségek szűrésére és ezért tűnik többnek az ilyen gyerekek száma?

– Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezt, mivel nincsenek pontos és megbízható adatok az olvasási nehézség korábbi előfordulásáról. Ráadásul fejlődik az olvasási nehézségek felismerése is, ahogy az is, hogy mit gondolunk lényeges vagy kevésbé lényeges elemnek a felismerés tekintetében
– tudtuk meg Honbolygó Ferenctől, az egyetem pedagógiai és pszichológiai karának adjunktusától, a cikk egyik szerzőjétől.

Az elmúlt évtizedekben a kutatók felfigyeltek arra – olvasható az egyetemi sajtóanyagban –, hogy a gyengén olvasó gyerekeknek nehézségeik vannak a zenei ritmusok észlelésével: nehezebben tudnak különböző ritmusokat visszatapsolni, rosszul követik a hallgatott zene tempóját. Több kutató is felvetette annak a lehetőségét, hogy a gyerekeket korán, még az olvasástanulás kezdete előtt ritmusfeladatokkal szűrjék. Kertész Csaba doktorandusz és Honbolygó Ferenc egyetemi adjunktus olyan ritmikai tesztet fejlesztettek ki, amellyel a ritmusérzéket tudják vizsgálni.

Az úgynevezett tapping (kopogási) feladat során első osztályos gyerekeket arra kértek, hogy a hallott metronómhanggal vagy zenei részlettel harminc másodpercig együtt kopogjanak, majd az inger befejezése után további harminc másodpercig folytassák a kopogást. Ehhez digitális dobpadot használtak, amellyel nagyon pontosan mérhetők a ritmustól való eltérések, de az is, mennyire egyenletes a kopogás.

Két évvel később, amikor a gyerekek már harmadik osztályba jártak, a vizsgálatot megismételték.

A módszer eredményesnek bizonyult: az első osztályos kopogás előre jelezte a harmadik osztályos olvasási és helyesírási teljesítményt. Azok a gyerekek, akik elsősként egyenletesebb kopogást produkáltak, később folyékonyabban és pontosabban olvastak, ráadásul a helyesírásuk is jobb volt, függetlenül a nonverbális intelligenciájuktól, a szókincsüktől és a rövid távú emlékezetüktől.
A ritmusérzék és az olvasási folyamatok között feltárt kapcsolat azt bizonyítja, hogy az olvasási nehézség korai felismerése szempontjából lényeges a gyerekek ritmusérzékének vizsgálata. Másrészt felveti a lehetőségét az olvasási készség ritmikus foglalkozásokkal való fejlesztésének.

A figyelemzavar létrejöttében lehet-e szerepe annak, hogy egyre fiatalabb korban, egyre többféle elektronikai eszköz érhető el a kisgyerekeknek, amik nem segítik a koncentrálóképesség kifejlődését? Az egyetemi adjunktus szerint valóban felmerült, hogy lehet összefüggés a figyelemzavar és a technikai eszközök nagyobb mértékű használata között, de az ezzel kapcsolatos kutatások nem szolgálnak meggyőző bizonyítékokkal. Ugyanakkor az olvasási és figyelmi nehézségek valóban együtt járhatnak, de nem lehet ok-okozati viszonyt megállapítani a kettő között.

Honbolygó Ferenc úgy gondolja, hogy az olvasás elsajátítása szempontjából mindegy, hogy milyen eszközt használnak a gyerekek, az a fontos, hogy sokat olvassanak.

Borítókép: A kopogási feladat során első osztályos gyerekeket teszteltek. (Forrás: ELTE)