Japánban sellőt varrtak össze kétszáz éve

Az a mumifikálódott japán „hableány”, amelyről korábban kimutatták, hogy állati részekből összeállított hátborzongató baba, még furcsább, mint azt eddig gondolták. Az egyik japán templomban őrzött sellő elemzése feltárta, hogy pontosan miből készült, de nem abból, amire a tudósok gondoltak.

japán sellő Forrás: THE TRUSTEES OF THE BRITISH MUSEUM

A japán folklór egyik népszerű alakja a ningjo (halember, sellő, hableány), amelyről azt tartják, hogy a tengerekben, óceánokban él. 2022-ben fedezték fel a kutatók azt a ningjót, amely egy körülbelül harminc és fél centiméter hosszú, lezárt fadobozban hevert egy japán templomban, Okajama prefektúrában.

A japán mitológiából ismert halszerű lény a hiedelmek szerint segít a betegségek gyógyításában és a hosszú élet elérésében.

A kutatók eddig azt hitték, hogy a templomi sellő egy majom törzséből és fejéből készült, amelyet egy lefejezett hal testére varrtak. A kísérteties hibridet korábban a templom üvegvitrinjében állították ki, hogy az emberek imádhassák. A vitrinből több mint negyven éve vették ki. A múmia dobozában található levél azt állítja, hogy a példányt egy halász fogta valamikor 1736 és 1741 között, de valószínűleg évtizedekkel később hozták létre, hogy eladják jómódú embereknek, akik egészségük javítására vagy hosszabb életre vágytak.

A japán Kurashiki Tudományos és Művészeti Egyetem kutatói 2022 február­jának elején vették birtokukba a sellőt a templom papjainak engedélyével. A szakemberek röntgent és CT-t, radiokarbon kormeghatározást, elektronmikroszkópot és DNS-elemzést használtak a lelet vizsgálatánál. Az eredmények azt mutatták, hogy a sellő törzse nem majomé, hanem túlnyomórészt szövetből, papírból és pamutból készült, amelyeket a nyaktól a hát alsó részéig futó fémtűk tartottak össze. 

A japán sellő tudományos elemzése meglepő eredménnyel járt (Forrás: livescience.com)

Homok és szén keverékéből készült festékkel kenték le.

A sellő állkapcsa és fogai valószínűleg egy ragadozó halé lehettek, karmai pedig keratinból készültek, vagyis valószínűleg valódi, de azonosíthatatlan állattól származtak. A sellő alsó fele egy halé lehetett, valószínűleg rájaféléé. A kutatók nem tudták azonosítani a sellő teljes DNS-ét, de a pikkelyek radiokarbonos kormeghatározása azt mutatta, hogy a szerves alkotóelemek az 1800-as évek elejéről származnak.

Az új elemzés azt sugallja, hogy a sellőt nagy valószínűséggel azért hozták létre, hogy elhitessék az emberekkel, hogy a ningjók feltételezett gyógyító képességei valódiak. Ez azonban azt is mutatja, hogy az alkotást létrehozó trükközők a vártnál sokkal nagyobb erőfeszítést tettek a hamis lény összevarrására. Japánban 14 másik „sellőt” ismernek, és a csapat most azt reméli, hogy összehasonlítás céljából többet is elemezhet.

Borítókép: Ez a sellő a British Museum egyik kincse (Forrás: British Museum