Leonardo esete a tojássárgájával

Több száz éves olajfestményeken nyomokban már régóta kimutattak fehérjemaradványokat, bár azokat gyakran szennyeződésnek tulajdonították. A Nature Communications folyóiratban múlt héten megjelent tanulmány szerint ez az anyag valószínűleg szándékosan került a festékbe. Olyan mesterek, mint Leonardo da Vinci, Sandro Botticelli és Rembrandt tudatosan használhatták a tojássárgáját.

2023. 04. 14. 7:00
FRANCE - PARIS - LOUVRE MUSEUM - JOCONDE - MONA LISA
France, Paris 2023-02-10. Visitors in Louvre Museum in Paris. Photography by Stephane Ferrer Yulianti / Hans Lucas. France, Paris 2023-02-10. Les visiteurs au musee du louvres a Paris. Photographie de Stephane Ferrer Yulianti / Hans Lucas. (Photo by Stephane FERRER / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP) Fotó: Hans Lucas/ AFP/ Europress
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagyon kevés írott forrás létezik az egykori festékhasználatról, és korábban nem elemezték ezeket mélyrehatóan. Az biztos, hogy az ókori egyiptomiak által kidolgozott temperafestékkel szemben az olajfesték intenzívebb színeket hoz létre, folytonos színátmeneteket tesz lehetővé, és jóval lassabban szárad, így több napig használható. A víz helyett növényi olajt használó festéknek azonban vannak hátrányai is, többek között érzékenyebb az elsötétedésre és a fény okozta károsodásra.

Az olajfesték először a VII. században bukkant fel Közép-Ázsiában, majd a középkorban elterjedt Európában, s lett a művészek kedvenc festéke a reneszánsz idején Olaszországban. A feljegyzések szerint egykoron a festők maguk keverték festékeiket. Nagyjából 1500-ig az úgynevezett tojástempera volt használatban: kötőanyagként tojással vagy más állati fehérjével vegyítették a pigmentanyagot. Ezt követően lett domináns az olajalapú festék, aminek a használata bizonnyal nem ment könnyen a temperához szokott művészek körében.

A legújabb elemzés arra utal, hogy a korszak nagy mesterei közül többen tojássárgáját, egy ismerős összetevőt adtak az újonnan megjelenő festékhez.

Leonardo Szegfűs Madonna című festménye. Jól látható a ráncosodás. (Forrás: Wikipédia)

A tanulmányban a kutatók két népszerű színt, az ólomfehéret és az ultramarinkéket alkották újra négy összetevő – tojássárgája, desztillált víz, lenolaj és pigment – felhasználásával. – A tojássárgája hozzáadása azért előnyös, mert hihetetlen módon megváltoztathatja az olajfestékek tulajdonságait – mondta a CNN-nek Ophélie Ranquet, a német Karlsruhei Technológiai Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. Az olajfesték oxidáció­ja például hosszabb ideig tart a tojássárgájában lévő antioxidánsok miatt. A kutató szerint eredményeik azt mutatják, hogy még nagyon kis mennyiségű tojássárgájával is elképesztő változás érhető el.

Pusztán egy kis tojássárgája hozzáadása hosszan tartó hatást eredményezhet, amely túlmutat az esztétikumon.

Az olaj, a pigment és a sárgájában lévő fehérjék közötti kémiai reakciók közvetlenül befolyásolják a festék viselkedését és viszkozitását. Például az ólomfehér meglehetősen érzékeny a páratartalomra, de ha fehérjét kevernek hozzá, akkor sokkal ellenállóbbá válik a párával szemben.
Az olajfestékben lévő tojássárgája hatásának vagy annak hiányának közvetlen bizonyítéka látható Leonardo da Vinci Szegfűs Madonna című festményén. A jelenleg a müncheni Alte Pinakothekben közzétett alkotáson Mária és a gyermek arcán ráncok figyelhetők meg. A ráncosodás egyik oka a festékben lévő pigmentek elégtelen mennyisége lehet. A tanulmány kimutatta, hogy ez a hatás elkerülhető lett volna tojássárgája hozzáadásával. – Egészen elképesztő, mert noha ugyanannyi pigment lett volna a festékben, a tojássárgája jelenléte mindent megváltoztat – utalt a tanulmány egyik következtetésére a német szakember.

Az 1480 körül született Szegfűs Madonna Leonardo egyik legkorábbi festménye, amely akkoriban készült, amikor a mester először próbálta elsajátítani az akkor még újnak számító olajfestési technikát. Mivel a ráncosodás a festmény alkotása után napokon belül megjelent, valószínű, hogy Leonardo és más régi mesterek rákaphattak az olajfestékben lévő tojássárgája további jótékony tulajdonságaira, beleértve a nedvességgel szembeni ellenállást is. (A megfigyelt másik festmény Botticelli A siralom a holt Krisztus felett című alkotása volt, amely szintén a müncheni Alte Pinakothekben látható. A festmény túlnyomórészt temperával készült, de a háttérhez és néhány részlethez olajfestéket használt a művész.) A tanulmány szerint a fehérjék jelenléte a szándékos használatra utal. Ophélie Ranquet reméli, hogy ezek az előzetes megállapítások még több szakember figyelmét keltik fel e kevéssé vizsgált téma iránt.

Maria Perla Colombini, az olaszországi Pisa Egyetem analitikai kémia professzora szerint ez az izgalmas dokumentum új forgatókönyvet kínál a régi festési technikák megértéséhez. A kutatócsoport új ismeretekkel járul hozzá a tojássárgája és az olajkötőanyagok használatához. Nemcsak az öreg mesterek által használt anyagok azonosítására törekedtek, de olyan régi receptek titkait próbálták feltárni, amelyekről keveset vagy semmit nem tudunk. Ez az új tudás nemcsak a műalkotások jobb konzerválásához és megőrzéséhez járul hozzá, hanem a művészettörténet jobb megértéséhez is.

Mi történik Munkácsy festményeivel?


 

Nincs még egy olyan széles körben ismert festéstechnikai kérdés a magyar művészettörténetben, mint a Munkácsy-képek sötétedésének problémája. Végvári Zsófia, a Független Festményvizsgálati Labor vezetője a Hegyvidék Galériában korábban arról beszélt, hogy ma sincs egységes képük sem a művészettörténészeknek, sem a restaurátoroknak, hogy mi okozza a Munkácsy-festmények elfeketedését. A művészek által elkövetett műhibák a XIX. század második felétől legtöbbször a festékgyártók rovására írhatók, de vannak olyan speciális esetek, mint Munkácsy Mihályé, amikor maguk az alkotók is hozzájárulnak saját műveik megsemmisüléséhez.


 Munkácsy Mihály az 1870-es években – ekkor született a Siralomház, a Korhely férj, a Zálogház, az Éjjeli csavargók vagy a Tépéscsinálók – dolgozta ki sajátos festéstechnikáját: vastag barna mázat alkalmazott, amely idővel átláthatatlan réteget képezett a festmények felületén. Az általa kikísérletezett keverék tartalmazott bitument (Munkácsy bitümnek nevezte, a francia kiejtés szerint), méhviaszt, propoliszt, lenolajat, vasport, gyantát, gumiarábikumot és más anyagokat. Érdekes módon ez a barna anyag hasonlít azokhoz, amiket a XIX. századi asztalosok használtak bútorbevonatként: ugyanolyan sötétedések és krokodilbőrszerű mintázatok alakulnak ki a régi bútorokon is, mint Munkácsy festményein. Végvári Zsófia szerint a festő ezzel a kávébarna anyagával tönkretette a műveit, azok egyre csak sötétednek, és a folyamat nem fordítható vissza, egyelőre nincs megoldás az állaguk stabilizálására.

Borítókép: Leonardo da Vinci világhírű alkotása a párizsi Louvre-ban (Fotó: AFP/Europress/Hans Lucas)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.