Nagyon kevés írott forrás létezik az egykori festékhasználatról, és korábban nem elemezték ezeket mélyrehatóan. Az biztos, hogy az ókori egyiptomiak által kidolgozott temperafestékkel szemben az olajfesték intenzívebb színeket hoz létre, folytonos színátmeneteket tesz lehetővé, és jóval lassabban szárad, így több napig használható. A víz helyett növényi olajt használó festéknek azonban vannak hátrányai is, többek között érzékenyebb az elsötétedésre és a fény okozta károsodásra.
Az olajfesték először a VII. században bukkant fel Közép-Ázsiában, majd a középkorban elterjedt Európában, s lett a művészek kedvenc festéke a reneszánsz idején Olaszországban. A feljegyzések szerint egykoron a festők maguk keverték festékeiket. Nagyjából 1500-ig az úgynevezett tojástempera volt használatban: kötőanyagként tojással vagy más állati fehérjével vegyítették a pigmentanyagot. Ezt követően lett domináns az olajalapú festék, aminek a használata bizonnyal nem ment könnyen a temperához szokott művészek körében.
A legújabb elemzés arra utal, hogy a korszak nagy mesterei közül többen tojássárgáját, egy ismerős összetevőt adtak az újonnan megjelenő festékhez.
A tanulmányban a kutatók két népszerű színt, az ólomfehéret és az ultramarinkéket alkották újra négy összetevő – tojássárgája, desztillált víz, lenolaj és pigment – felhasználásával. – A tojássárgája hozzáadása azért előnyös, mert hihetetlen módon megváltoztathatja az olajfestékek tulajdonságait – mondta a CNN-nek Ophélie Ranquet, a német Karlsruhei Technológiai Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. Az olajfesték oxidációja például hosszabb ideig tart a tojássárgájában lévő antioxidánsok miatt. A kutató szerint eredményeik azt mutatják, hogy még nagyon kis mennyiségű tojássárgájával is elképesztő változás érhető el.
Pusztán egy kis tojássárgája hozzáadása hosszan tartó hatást eredményezhet, amely túlmutat az esztétikumon.
Az olaj, a pigment és a sárgájában lévő fehérjék közötti kémiai reakciók közvetlenül befolyásolják a festék viselkedését és viszkozitását. Például az ólomfehér meglehetősen érzékeny a páratartalomra, de ha fehérjét kevernek hozzá, akkor sokkal ellenállóbbá válik a párával szemben.
Az olajfestékben lévő tojássárgája hatásának vagy annak hiányának közvetlen bizonyítéka látható Leonardo da Vinci Szegfűs Madonna című festményén. A jelenleg a müncheni Alte Pinakothekben közzétett alkotáson Mária és a gyermek arcán ráncok figyelhetők meg. A ráncosodás egyik oka a festékben lévő pigmentek elégtelen mennyisége lehet. A tanulmány kimutatta, hogy ez a hatás elkerülhető lett volna tojássárgája hozzáadásával. – Egészen elképesztő, mert noha ugyanannyi pigment lett volna a festékben, a tojássárgája jelenléte mindent megváltoztat – utalt a tanulmány egyik következtetésére a német szakember.
