A visszafelé járásnak gazdag a múltja. A XIX. század elején született visszaemlékezések szerint egyesek több száz, néha több ezer kilométert gyalogoltak hátrafelé. Sokan fogadásból vállalkoztak erre, mások rekordkísérlet részesei voltak. Az egészségügyi célú hátrafelé járás gyakorlata feltehetően az ókori Kínából származik, de újabban az Egyesült Államokban és Európában is felfigyeltek arra a kutatók, hogy ez a mozgás növeli az izomerőt, egyúttal javítja a sportteljesítményt. Az előbbieken túl a hátrafelé járás enyhítheti a térdproblémákat és az ízületi gyulladást.
A hátrafelé járás erősíti az izmokat
Janet Dufek, az amerikai Nevadai Egyetem biomechanika szakértője – a BBC hivatkozott az eredményeire – több mint húsz éve kutatja ezt a különös mozgást. Kollégáival azt tapasztalta, hogy a napi mindössze 10-15 perces hátrafelé járás négy hét alatt érdemi combizom-növekedést idézett elő. A hátrafelé járás erősítheti a hát izmait is, amelyek a gerinc stabilitásáért és rugalmasságáért felelősek. Szintén Janet Dufek igazolta, hogy a hátrafelé járás jótékonyan hat a derékfájásra, pusztán azért, mert megnyújtja a combizmokat. Mivel csökkenti a térdízületekre nehezedő terhelést, ez a mozgás a sportsérülések megelőzésénél is hasznos.
A CNN arról írt, hogy egy 2021 márciusában készült tanulmány szerint, akik négy héten keresztül naponta harminc percet hátrafelé sétáltak a futópadon, jobban egyensúlyoztak, járásuk tempója és az erőnlétük is javult. Egy klinikai vizsgálat szerint hathetes hátrafelé gyaloglás és futás után a nőknél csökkent a testzsír és javult a keringésük.
A hátrafelé járás ugyanis több kalóriát éget el, mint az előre járás. Az ok: ha hátrafelé megyünk, akkor kisebbeket lépünk, azaz ugyanazt a távot több lépéssel tesszük meg, és sokkal jobban megterheljük az alsó lábszár izmait. Ennek egyik következménye, hogy az ízületeket a hátrafelé haladás kevésbé terheli, ezért az ízületi panaszokban szenvedőknek kifejezetten ajánlják ezt a mozgásformát.
Jótékony hatás minden korosztály számára
Ez a technika egyaránt jótékony hatással van az idősekre, a fiatalokra, az elhízottakra, az ízületi gyulladásban szenvedőkre és a stroke utáni járászavarral küzdő betegekre. Egy nemrégiben végzett kísérlet kimutatta, hogy a csípő- és a térdízületek mozgási tartománya jelentősen lecsökken a hátrafelé járás során. Míg az előrefelé irányuló járás a sarok érintkezésével kezdődik, a hátrafelé járás a lábujjak érintkezésével indul, és a sarok néha nem is érintkezik a talajjal. Ennek eredményeként a térdízület kevésbé terhelődik – ez előnyös lehet a térdműtét utáni rehabilitáló során.