Genetikusok évekkel ezelőtt felfedezték, hogy adott baktériumok úgynevezett mobilis genetikai elemek segítségével osztanak meg genetikai információkat. Nem teljesen ismert azonban, hogy a különböző baktériumfajok milyen mértékben teszik ezt meg egymás között, mivel a legtöbb kutatás egyetlen baktériumfajra összpontosított. Tania Dottorini, a Nottinghami Egyetem docense munkatársaival a kínai telepekről begyűjtött mintákban az Escherichia coli és a Salmonella enterica baktériumot elemezte. Mindkettő általában megtalálható a táplálékláncban – a két baktérium akár végzetes kimenetelű hasmenéses megbetegedést okozhat emberekben, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban. (A kutatók a két baktériumot csirkeürülékből, tetemekből, tollakból, takarmányból, talajból és szennyvízből gyűjtötték be.)
A két fajban olyan genetikai elemeket találtak, amelyek kifejezetten az antimikrobiális rezisztenciához (AMR) kapcsolódnak. AMR-ről akkor beszélünk, ha a mikroorganizmusok olyan hatóanyagok jelenléte ellenére is képesek életben maradni, illetve szaporodni, amelyek rendes körülmények között gátlólag hatnak rájuk vagy elpusztítják őket. „Az Escherichia coli és Salmonella enterica AMR-rel kapcsolatos genetikai elemeinek ezt a megosztását korábban nem azonosították” – idézte a Dw.com Tania Dottorinit.
„A baktériumok genomjában lévő mobilis genetikai elemek kulcsfontosságú szerepet játszanak a baktériumok evolúciójában és hatással vannak az antibiotikum-rezisztenciára” – mondta a német lapnak Filipa Vale, a Lisszaboni Egyetem mikrobiológiai és genetika szakértője.
Miért fontos az antimikrobiális rezisztencia vizsgálata? Mert ezt a jelenséget tekintik a legnagyobb globális közegészségügyi fenyegetésnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a bakteriális AMR világszerte 1,27 millió halálesetet okozott 2019-ben, és ugyanabban az évben további 4,95 millió halálesethez járult hozzá. A WHO szerint ennek oka az antimikrobiális szerek emberekben, állatokban és növényekben való túlzott alkalmazása. Antimikrobiális szereket nemcsak az emberek bakteriális fertőzéseinek kezelésére használnak, de a haszonállatok, például a szarvasmarhák és a baromfik növekedésének elősegítésére is bevetik az állattelepeken.