A Fővárosi Állat- és Növénykert vadállatmentő központjában tavaly összesen 130 faj 2368 egyede kapott második esélyt. A mentett állatok több mint fele (93 faj 1185 egyede) madár volt. A madarak közül a leggyakrabban bekerülő faj a széncinege volt, de sok feketerigó, nagy fakopáncs, molnárfecske, sarlós fecske és füsti fecske is akadt a segítségre szoruló állatok között. A ragadozó madarak közül a vörös vércsék kerültek be a legnagyobb számban, ám több egerészölyvvel és karvallyal, sőt néhány kabasólyommal és parlagi sassal is foglalkoztak a központ munkatársai. Az emlősöket 23 faj 965 egyede, a hüllőket és kétéltűeket pedig 14 faj 218 egyede képviselte. A mentett emlősök legnagyobb része tavaly is sün volt: összesen 523 tüskéshátúról gondoskodtak. Segítséget kapott még 403 denevér, 25 vörös mókus és 11 nagy pele is.
Az 1980-as években, illetve az 1990-es évek első felében évente néhány tucat állat került az állatkertbe. Az 1990-es évek második felében számuk egy-egy évben a százat is meghaladta, majd a 2000-es évek első felében évi háromszáz és ötszáz, az évtized második felében pedig már jellemzően ötszáz és ezer közötti számú mentett állatot regisztráltak. 2010-ben haladta meg először a mentett állatok száma az ezret (1082 egyeddel). Az elmúlt tíz évben húszezernél is több állaton segítettek. Jóllehet nem a 2023-as esztendőben volt a legmagasabb a mentett állatok éves száma (2021-ben és 2022-ben valamivel több volt), de a múlt év mégis kiemelkedő abból a szempontból, hogy a mentett állatok fajszáma most volt a legmagasabb, vagyis minden korábbi évnél többféle, több különböző fajhoz tartozó állatnak tudtak segíteni.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben a Magyarországon élő védett vagy fokozottan védett állatfajok egyedei közül vannak törött szárnyú gólyák, mérgezett sasok, fészekből kiesett énekesmadarak, elárvult kismókusok, telelésben megzavart denevérek és más, hasonló sorsú állatok. A cél, hogy a sérült állatokat meggyógyítsák, a legyengülteket felerősítsék, az elárvultakat pedig felneveljék, hogy a sikeres rehabilitáció végén újra elengedhessék őket az erre alkalmas természetes élőhelyeken.
– A növekedés egyik oka, hogy az emberi tevékenység egyre nagyobb hatással van az állatvilágra. A bekerülő, bajba került állatok egy része például alacsonyan repülő, az úton közlekedő járművekkel ütköző vagy üvegtáblának repülő madár – tájékoztatott Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. A másik ok, hogy egyre több állat választja az emberi települések környékét lakóhelyéül. Budapesten például simán lehet hóddal, padláson lakó vércsével találkozni. A természet így reagál az ember környezetátalakító tevékenységére: az állatok egy része az ember által átformált környezetben próbál boldogulni. Ha több állat él emberi településeken, az interakció is több.
A mentett állatok számának gyarapodása a társadalom érzékenységének megváltozására is utal. Egy fészekből kiesett vagy törött szárnyú madarat, telelésben megzavart denevérkolóniát egyre több ember – ha észreveszi – nem hagyja sorsára, hanem megpróbál segíteni neki, legalább úgy, hogy igyekszik eljuttatni olyan helyre, ahol szakszerűen tudnak róla gondoskodni. Hanga Zoltán szerint tehát van egy társadalmi igény is arra, hogy ha valaki talál egy törött szárnyú madarat, legyen olyan hely, ahová beviheti, ahol jó kezekben tudhatja. Aztán persze van olyan is, hogy a segítő szándék túlzó, volt már, aki azzal vitt be egy sünt, hogy az erdőben találta, és hát szegénynek senki nem viselte ott a gondját.
A vadállatmentésről szóló hírek is tudatosítják az emberekben, hogy létezik ez a probléma, de van rá segítség is. A társadalom érzékenysége – igen örvendetes módon – növekszik, és a segítő szándék is gyakori. Egyre ismertebbé válik, hogy vannak, akik ilyen tevékenységgel foglalkoznak.
Borítókép: Nemcsak a sünök járnak jól. A sikeres rehabilitáció végén ez a vörös vércse is a természetes élőhelyén kapott új esélyt (Fotó: Bagosi Zoltán)
