A Kárpát-medencét átfogó régi képeslapgyűjteményem számos kárpátaljai példányt őriz, olyanokat, amelyek semmiben sem különböznek erdélyi, délvidéki vagy épp alföldi társaiktól. Nemcsak e lapok formavilága, kivitelezése, de a városok és a falvak sziluettje is közös gyökérzetről tanúskodik, amelyet Kárpátalja esetében is többször is szerettek volna elvágni különböző eszközökkel – írja a szerző személyes bevezetőjében.
A régi Magyarország kis darabkája az a most borítóképként használt munkácsi lap is 1915-ből, amelyen jól kivehető még az eredeti, híres turulszobor, amelyből a fáma szerint első ledöntése után vörös csillagokat öntöttek. Majd az ukrán és a magyar nép közötti barátság jegyében újraállított totemállatszobrunkat néhány éve ismét a mélybe taszította a magyargyűlölet. Az a típusú, amely feltehetően a mesélő régi kárpátaljai magyar képeslapokat sem tudja elviselni. Nekik üzenhetjük: hiába vannak ma vészterhes idők, e lapok örökké őrizni fogják a magyar múlt kárpátaljai nyomait.
Minden egyes kárpátaljai képeslap ontja magából az információkat a magyar múltról, amelyből a jövőben is lehet majd építkezni – zárul Balázs D. Attila írása.
Az eredeti teljes írást ITT olvashatja el.
Borítókép: A munkácsi vár a turullal. „Vasúti képeslevelezőlapárusítás” kiadó Budapest, 1915. - Balázs D. Attila magángyűjteményéből
