A 2010–2019 közötti évtized történelmi értékét az adja, hogy a Trianon utáni időszakban ekkor mentek végbe a magyar nemzet hosszú távú érdekeit támogató, tehát pozitív nemzetstratégiai fordulatok.
1920 és 1945 között a magyar nemzetstratégia a magyar állam új keretek közötti újjászervezése és az elcsatolt területek visszaszerzése köré szerveződött. Bár az első célkitűzés végrehajtását példásan oldotta meg Bethlen miniszterelnök, Popovics jegybankelnök és Klebelsberg kultuszminiszter, de a második cél elérésének kísérlete egy háborús, tehát negatív stratégiával járt együtt. A következmények ismertek, az első magyar nemzetstratégia kudarcot vallott.
Az 1945 utáni néhány évben a háború utáni újjáépítés és a független nemzetállam megteremtése köré szerveződött a nemzetstratégia. Az első cél teljesült, a második egy pillanatra sem volt elérhető.
Az 1948 és 1990 közötti hosszú és tagolt korszakban nemzetstratégia helyett egy politikai terv működött. Ez a keleti birodalmi keretek közé való beilleszkedés, majd a birodalmi mozgástér belső tágítása köré szerveződött.
Az első célt a megszállt országban kiépített diktatúra elérte, a második eredményei korlátozottak voltak. Pozitív nemzetstratégiára a Nyugat kétszeres árulása miatt – Jalta és 1956 – ebben a korszakban nem volt lehetőség, ahogy a régió többi országában sem.
Az 1990 és 2010 közötti két évtized politikai és kormányzati hatalomtól függően hozott eltérő nemzetstratégiákat. A függetlenség visszaszerzése, a nyugati keretek közé való visszatérés, a nemzet határokon átívelő egyesítése, a piaci átmenet, az EU csatlakozás, a gazdasági felzárkózás és a társadalmi modernizáció céljai köré szerveződtek a politikai és kormányzati döntések.
A két évtized átmeneti jellegét az adja, hogy az eredmények egy része csak átmenetinek bizonyult, részlegesen teljesült, visszafordítható volt és a vállalt áldozatok sokszor nem álltak arányban az elért eredménnyel. A régió országaival összehasonlítva a magyar nemzetstratégia eredményei ebben az időszakban a közepesnél gyengébbek, mert a baltiak, a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a románok eredményei egyaránt jobbak voltak az 1990-2010 közötti két évtizedben.