A halált Arató

Magyarországon a halál gyengén arat – ezt állította a DK egyik kakukkos embere.

Budapest, 2020. március 24. Arató Gergely, a DK képviselõje felszólal a koronavírus elleni védekezésrõl szóló törvénytervezet általános vitáján az Országgyûlés plenáris ülésén 2020. március 24-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Magyarországon a halál gyengén arat – ezt állította Arató Gergely a DK, előtte az MSZP egyik kakukkos embere, a honi tájékoztatás egén kék objektíven tündöklő ATV stúdiójában.

Nocsak, végre egy hamisítatlanul őszinte mondat a pöszén pösze elvtárstól. Beszédhibára, elszólásra hivatkozni azért lenne álságos, mert csak azt mondta ki, amit valójában gondol, röviden: hagyta magát elragadtatni az érzelmeitől.

Szó szerint így fogalmazott a koronavírusban elhunytakról: „ebben a számban sem áll, sajnos, rosszul az ország.” Tehát, örömtelibb volna – legalábbis a ballib politikus és pártok szempontjából –, ha jobban állnánk, vagyis tömegesen aratna a halál az országban.

És, hogy miért kellene nekik még több magyar halott? Mert csak egy ilyen szomorú mutató lenne alkalmas arra, hogy a felhatalmazási törvényről, meg a diktatúráról kitalált hazudozásaik legalább valamelyest igaznak tűnjenek.

Mert csak egy, a jelenleginél rosszabb és tragikusabb járványhelyzet menthetné meg őket a felelőtlen emberi és politikusi (haszonszerzési) viselkedés vádja alól: „Mit keres Orbán a kórházakban? Hová bújt el Kásler? Miért gyilkos az egyik? Miért teljhatalmú a másik? Miért Pintér veszi át az egészségügyet?” – és így tovább agresszív, lejárató, de a valóságot nélkülöző ordibálásaik következményeitől.

Eljött az igazság pillanata, amikor a gyilkosozás, az egyeduralkodás, az emberek halálba küldése, a védőfelszerelések hiánya, meg a többi kitalált és közösségellenes rémhírterjesztésért, vádaskodásért, brüsszeli feljelentésért minimum bocsánatot kellene kérniük a kormánytól és az országtól, hiszen a védekezés sikeres, a különleges felhatalmazásnak rövidesen vége.

A „hazudtunk éjjel, reggel, meg este” – hatalmi és haszonszerzési érdekből egységbe tömörült pártoktól, és azok tagjaitól azonban most is felesleges önvallomást, gyónást, esetleg nyilvános bocsánatkérést várni, mert ahhoz józan belátásra, észre és emberi tartásra, gerincre volna szükségük. Az pedig régóta hiánycikk a ballib térfélen.

Azért viszont, hogy még több ember halálát sem sajnálnák hazug politikai érdekeikért cserébe, ha térden állva kérnék, akkor sem bocsátanánk meg soha!

Franklint idézve: „Akit mások tragédiájának reménye éltet, éhen hal.”

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma