Szabadstrand

„Buli van a parton a szabadstrandon, velünk együtt tombol a nyár!”

Znka, 2020. jlius 31. A znkai strand 2020. jlius 31-n. Indul a Magyar Turisztikai gynksg strandfejlesztsi programjnak negyedik teme. MTI/Vasvri Tams Fotó: Vasvári Tamás

Tehát „évről évre fogy” a szabadstrandok száma, de a fenti cikk még így is 29 ingyenes strandot ajánl a közönség figyelmébe, amelyekben „rendezett partszakaszokkal, általában mellékhelyiségekkel várják a pihenni vágyókat. Többségüknél homokozók, hinták, játékok állnak a kicsik rendelkezésére. Büfék szintén nyitva tartanak, a hagyományos balatoni étel- és italválaszték (lángos, hekk, sör) kapható a vízpart közelében.”

Az is kiderül a cikkből, hogy „A déli parton egyelőre egymást érik az ingyenes fürdőhelyek. Balatonboglártól Fonyódon át Siófokig 24 szabadstrandot gyűjtöttünk össze.” (Igen, éppen a fonyódira küldték BB Ildit bejelenteni, hogy nincsenek szabadstrandok.)

Az írás kitér arra is, vajon miért van több szabadstrand a déli parton, mint az északin. A magyarázat erre az, hogy „a déli parton más szokások alakultak ki, ezt az oldalt kevésbé építették be, mint az északit.”

Egy évvel később, az Fmc.hu szintúgy hosszú írást szentel a témának, címe: „Nagy balatoni strandkörkép: ingyenes, belépős, csúszdás és a legjobb strandok listája.”

Ebből az írásból egyebek mellett megtudhatjuk, hogy „Annyi strand van a Balatonnál, mint égen a csillag. De nem tud annyi nyitni, hogy ne legyen szinte mindegyikben közel telt ház a jellemzően júliustól augusztus 20-ig tartó szezon (szinte) minden egyes napján. A többségnek fix törzshelye van, és már azon is megy a háborgás, ha a strandlepedőt nem a megszokott fa árnyékába, a tóba vezető legközelebbi kék lépcsőhöz közel tudja leteríteni az illető. A parti büfés tudja, hogy kinek kakaós, kinek lekváros, kinek pedig diós a palacsinta.”

A fenti sorokból nehéz a BB Ildi és az összellenzéki Agitációs és Propaganda Osztály vizionálta nagy nemzeti nyomorra asszociálni – éppen ezért van szükség az összellenzéki Agitációs és Propaganda Osztályra, fenti asszociációt elősegítendő. Ezért áll BB Ildi a fonyódi szabadstrandon, hogy elmondja, nincsenek már szabadstrandok, ezért rohangál Fekete Győr András, ez az igazán furcsa kis képződmény különböző ingatlanok bejáratához, hogy apokaliptikus víziókat fessen fel a szemét gazdagok és a nyomorgó tömegek ellentétéről. Fegyőr ilyetén sétái persze nagy hasonlóságot mutatnak az úgynevezett „dagadt tacskószerű” sétáival. Egy bizonyos Winkler Róbert múlt századi kinológus meghatározása szerint a „dagadt tacskószerű” kutyafajta gazdái többnyire idős nénik, és a séta pontosan addig tart, ameddig a kaka kipottyan a járdára.

Nos, Fegyőr fenti célzatú sétái is pontosan addig fognak tartani, ameddig nevezett össze nem szedi első balatoni ingatlanát a Momentum nevű projektcége segítségével. Vagy ahogy a költő mondja:

„Majd a szabadság békessége

is eljön, finomúl a kín –

s minket is elfelednek végre

lugasok csendes árnyain.”

Fegyőr problémája jelenleg annyi, hogy mások lugasait irigyli. Ez a kommunisták állandó és örök problémája, amit kizárólag úgy képesek megoldani, hogy elveszik mások lugasait. Vagy legalább megpróbálják elvenni, s ha semmi más nem marad, akkor az elvétellel fenyegetőznek. Éppen az anyaggyűjtés során bukkantam rá Lánczi Tamás kis rokokó remekművére a témakörben, mely a Mozgástér blogon jelent meg, s már a címe magán viseli a zseni keze nyomát: „Miért kibírhatatlan emberek a kommunisták?”

Igen. Legkorábban a jakobinusok feltűnése óta keresi a választ erre a kérdésre az emberiség normális része, amely fogyatkozik, mint BB Ildi szerint a balatoni szabadstrand. „Tízezer katonának nincs cipője. Húzzátok le a cipőt Strasbourg összes arisztokratájának a lábáról, és holnap délelőtt tíz órára hozzátok valamennyit szállításra készen a főhadiszállásra.” Nagyjából ezzel az egy mondattal összefoglalható a kommunisták teljes világképe, ez a politikai gazdaságtanuk alfája és ómegája. Utóbb mindezt Margaret Thatcher így foglalta össze: „Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak mások pénzéből.”

Igen, sajnos. De térjünk vissza Lánczi Tamás kis remekére, amelyben így foglalja össze a lényeget: „Összegezzük tehát. A kommunisták jó negyven évre kisajátították a Balaton legjobb partszakaszait, az Orbán-kormány felújítva visszaadja az embereknek, és most azok a kommunisták és gyermekeik, akik vélhetően kellemesen töltötték a nyarat a pártüdülőkben, aláírást gyűjtenek azért, hogy adják vissza az embereknek a Balatont. Egyszóval kibírhatatlan emberek a kommunisták.” Ezt a néhány mondatot majd bekeretezve ki kell függeszteni minden osztályterem falára.

Lánczi amúgy Balatonőszöd kapcsán jut el a fenti végkövetkeztetésig. Ugyanis, miképpen erre a szerző felhívja a figyelmet, „A II. világháború után a Rákosi-féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany- és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat.”

A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. A komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek.”

De nem ez volt az egyetlen partszakasz, amit kisajátítottak. Volt nagyobb is, hiszen az igazán menő komcsik Aligára mentek üdülni. Itt sétálgatott a mai MSZP-s, DK-s és momentumos pártvezetők szüleinek, nagyszüleinek jó része. Azt a területet is jogos tulajdonosaiktól zabrálták el. És akkor még nem beszéltünk a tíz évvel ezelőtti sukorói telekcseréről, ahol Gyurcsányék egy 70 hektáros velencei-tavi állami telket próbáltak átjátszani egy izraeli befektetőnek, hogy ott kaszinóvárost építsen.

Itt jegyezzük meg kiegészítésül, hogy amikor Gyurcsány a velencei-tavi kis törvénytelen beruházását igyekezett összehozni, a balos és libsi sajtó aprókat sikkantgatva élvezett el a gyönyörtől, hogy micsoda remek ötlet kiirtani egy kaszinóvárosnyi területet a tó partján, mert ez a fejlődés, ez a jövő, ez hozza a pénzt, ugyanis, mint tudjuk, „nincs ingyenebéd”. Mármint akkor, ha ők gyakorolják a hatalmat. Olyankor nincs ingyenebéd, és olyankor fantasztikus innováció külföldieknek eladni az országot, a természetvédelmi területeket, a Velencei-tavat, és kaszinóvárost építeni. Ám amint nem ők vannak hatalmon, a pokol legsötétebb bugyrának számít, ha egy magyar vállalkozás például a saját magántulajdonú telkére szállodafejlesztést képzel el a tatai Öreg-tó partjára. Vagy bárhová. Bárhová, bármit. Ha éppen nincsenek hatalmon a kommunisták, akkor egyszerre azt követelik, hogy ne csak a leves, hanem minden legyen ingyen, és olyankor tilos bármit építeni, s akkor tilos igazán, ha a befektető, a fejlesztő, a beruházó magyar. Az a botrány maga.

De visszatérve egy pillanatra Balatonőszödre és Lánczi cikkére: tudják önök, hogy mi történt a balatonőszödi egykori pártüdülővel, ahol maga Gyurcsány ugrott föl a levegőbe, és rúgta ügyesen tökön magát egyszerre két lábbal? Nos, Lánczi elmondja: „2010 után az Orbán-kormány megnyitotta az emberek előtt a létesítményt és Erzsébet-táborokat szervezett oda a magyar családoknak. De mint a legtöbb dolog, ami a kommunizmusban készült, úgy ez az épületkomplexum is pazarló volt, értelmetlen lett volna felújítani, így 2016-ban be kellett zárni. Ezután a partszakaszt több ütemben elkezdték visszaadni az embereknek, és szabadstrandot hoztak létre. Az utóbbi egy-két évben egészen pazar beruházás kezdődött: lett új játszótér, röplabdapálya, csomagmegőrző és szabadtéri edzőpálya […] még arra is jut energia, hogy minden reggel újraboronálják a strandröplabdapályát. A strand szabad, ingyenes, látogatható. A MÁV pedig a családosoknak kedvezményes jegyet biztosít a nyárra, így bárki élvezheti a két kilométer hosszúságú, ápolt szabadstrandot. A bevállalósabbak vadkempingezhetnek is. Ilyen strand található még az innen három kilométerre lévő Szemesen és a szintén három kilométerre lévő Balatonszárszón több is. Többet sajnos a reggeli futásom során nem tudtam fölkeresni és lefényképezni, de van még jó pár.”

Bizony, ez a helyzet.

S akkor lássuk azokat a szabadstrandokat, immáron számszerűsítve! Mint az elején olvashattuk, bizonyos cikkek 2017-ben, majd ’18-ban 29, illetve 24 balatoni szabadstrandot emlegettek. Ehhez képest egy 2020 június 7-i cikk a csodalatosbalaton.hu portálon összeszedi az összes balatoni szabadstrandot. A lista Akarattyától Keszthelyig 49 (!) szabadstrandot sorol fel. Mondom még egyszer: negyvenkilencet. Ebből 45 a déli parton van, s ebből a két adatból talán még BB Ildi is ki tudja számolni, hogy az északi parton mindössze négy található.

Talán fontos adat még, hogy a 49 szabadstranddal szemben a Balaton körül 53 fizetős strand üzemel, vagyis azt mondhatjuk, hogy majdnem fele-fele a szabad- és fizetős strandok aránya. Nyilván most, hogy nincsenek hatalmon, a kommunisták azt szeretnék, ha ez az arány hirtelen átváltozna száz százalékra a szabadstrandok javára, ezért kezdenek most aláírásgyűjtésbe és esnek neki a kormánynak. Ez persze remek ötlet, csak még most, az aláírásgyűjtés elején szeretnénk felhívni a kommunisták figyelmét arra a tényre, miszerint egyetlenegy fizetős strand sincsen állami tulajdonban, és magántulajdonban sem találunk a felsoroltak közül egyet sem. Ugyanis ezek a balatoni fizetős strandok mind az adott önkormányzat tulajdonában és kezelésében vannak, miképpen a belépőjegyek árát is ők határozzák meg. Itt tehát Orbán Viktornak és Mészáros Lőrincnek fölöttébb kevés a tennivalója. Az árak amúgy 400 és 1000 forint között váltakoznak, néhány kivételes luxusstrandon kell ennél többet fizetni. Azt sem árt tudni, hogy a part menti szállodák és kempingek strandjai eddig sem voltak ingyenesek és szabadon látogathatók, kizárólag saját vendégeik részére voltak fenntartva.

Mindezek ismeretében egészen pontosan nem tudható, vajon miért is gyűjtik az aláírásokat a Lenin-fiúk. Arra azonban felhívjuk a figyelmüket, hogy strandügyben a legtöbb aláírást jelenleg a balatoni strandokon fogják tudni összegyűjteni, mert azokon akkora tömeg van, hogy a kényesebb ízlésű polgár kizárólag reggel hatkor, illetve este nyolc után jár fürdeni. És a tömeg konstans. Teljesen mindegy, hogy szabad- vagy fizetős strandról van-e szó. De ha mindenképpen kell találni valami különbséget, akkor jelzem: a szabadstrandokon kicsit kevesebben vannak, mint a fizetősökön. Úgyhogy heverj le a plázsra, BB Ildi, és vidd magaddal Fegyőrt is. Nagyon erős kép lesz – ha érted, mire gondolok…