Adva van egy ügy, amin Hadházy Ákos kiakadt. Az ügy, hogy Mihályiban az önkormányzati fenntartású faluházban is alá lehet írni a Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! petíciót. Ki van téve az asztalra, aki akarja, bemehet és aláírhatja. Amikor nyitva van az ajtó. Amit – skandalum! – egy önkormányzati alkalmazott nyit és zár. 

Nem különösebben értem, hogy ezzel mi a baj, hiszen a faluház nem egy hivatalos helyiség, mint például a polgármesteri hivatal, hanem egy ezeregyszáz fős település olyan közösségi tere, ahová bárki betérhet. Hadházy mégis kiakadt, ami annál is kevésbé érthető, mivel semmi hasonlót nem produkál olyankor, amikor ellenzéki aktivisták önkormányzati fenntartású piacok területén kampányolnak, ahol a rendet az önkormányzat alkalmazásában álló piacfelügyelő vigyázza. Persze tőle nem lehet következetességet elvárni.

A lényeg azonban nem ez. A lényeg az, hogy miközben baloldali politikusok a ki tudja, ki által és kinek az érdekében kitalált Pegasus-ügyön pörögnek, maguk nem átallanak az ÁVH-t idéző eszközökhöz nyúlni. Miközben bármilyen beszélgetés rögzítéséhez az érintett engedélyét kell kérni, Hadházy Ákos a telefonvonal másik végén mit sem sejtő beszélgetőpartnerekkel folytatott társalgásokat rögzít anélkül, hogy ők erről tudnának. Ráadásul – a legelemibb udvariassági szabályokat is mellőzve – be sem mutatkozik. Bemutatkozás nélkül, a megtévesztés eszközét alkalmazva, több percen át csal ki különféle információkat egy kistelepülés önkormányzatának – ilyen területen nyilván nem túl járatos – titkárnőjétől. Közben magát egy, a petíció aláírási lehetőségéről érdeklődő egyszerű állampolgárnak adja ki, és az egész beszélgetést rögzíti. Aztán megpróbálkozik ugyanezzel a polgármesternél is, aki azonban már rutinosabb, és egy jó perc után kiakad, hogy „azt sem tudom, kivel beszélek, uram, ne haragudjon”. 

Hadházytól tehát nem áll távol az ÁVH-s mentalitás. Parlamenti mentelmi joga mögé bújva a Btk. által három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni rendelt tiltott adatszerzést folytat. Bónuszként egy kicsit fenyegetőzik is, mondván „szerintem ez egyáltalán nincsen rendben”. Pont, mint az egykori viccben, amikor a szűk társaságban elmesélt rendszerellenes viccen az azon leghangosabban hahotázó résztvevő megkérdezi a vicc mesélőjét, hogy megengedi-e, hogy felírja, mert ez annyira tetszett neki. Az igenlő válaszra az ember papírt, ceruzát vesz elő, szigorúan ránéz a viccmesélőre, és kérdezi: – Neve?

Hadházytól most kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen világ lenne, milyen módszereket alkalmazna, ha kineveznék elszámoltatásért felelős kormánybiztosnak. Reméljük azonban, hogy erre nem fog sor kerülni, mert egyrészt nem nyerik meg a választásokat, másrészt pedig remélem, tiltott adatszerzésért jól megérdemelt hároméves szabadságvesztését fogja tölteni. Amennyiben Csitei Gábor polgármester feljelentést tesz. Reméljük, hogy megteszi. 

Hajrá, Csitei Gábor!

Borítókép: Mirkó István

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!