Soros György kézből etetett újságírói

A napokban Kálmán Mátyásról, a 24.hu és az Index volt újságírójáról került elő egy videós anyag, amelyben az úr egészen elképesztő dolgokat mond, illetve oszt meg az ismeretlen kérdezővel.

A sajtómunkás mondandójának lényege abból áll, hogy a Soros-féle NGO-k voltaképpen dróton rángatják a Magyarországról tudósító újságírókat, kesztyűbábként használják őket, no meg különböző trükkök, valamint rengeteg pénz segítségével arra, hogy arról és azt írják, amit a nyílt társadalmakba szerelmes Gyuri bácsi hallani, illetve olvasni szeretne.

Soros Györgyről régóta tudható, hogy gyógyíthatatlan küldetéstudatban szenved, mélyen és őszintén hisz abban, hogy ha módja lenne rá, a világot egy sokkal jobb – értsd: szélsőliberális – hellyé tudná varázsolni, olyanná, ahol Orbán Viktor börtönben raboskodna, miközben túlképzett és túlfizetett közel-keleti férfiak őriznék a celláját. Sajnos Gyuri bácsival nemcsak az a baj, hogy ilyen és ehhez hasonló álmok kínozzák, hanem az, hogy roppant makacs és erőszakos ember hírében áll. Valamint töméntelen pénzzel, ebből fakadóan befolyással és szervezettel rendelkezik.

Kiapadhatatlan pénzforrások állnak a rendelkezésére. És a jelek szerint lefizetett baloldali újságírók is.

Soros Györgyöt az általa megvásárolt sajtómunkások egyébként kizárólag pozitív színben szokták lefesteni, olyan emberként írnak róla, akit csak az a hatalmas szíve irányít, és akinek egyetlen vágya, hogy a világot jobb hellyé tegye. Esetleg egy tehetetlen öregembernek mutatják be, aki valószínűleg azt sem tudja, hol van Magyarország, és értetlenül áll az előtt, hogy a gonosz magyar kormány mindenféle megalapozatlan hazugságokat terjeszt róla.

Minekutána hazánkban nyugodtan beszélhetünk sajtószabadságról, ami praktikusan azt jelenti, hogy napjainkban nem csak és kizárólag balliberális szerkesztőségek találhatóak, egyre kevésbé működik a Soros György egy jóságos filantróp típusú narratíva, ezért az elmúlt pár évben a haladó újságírók kénytelenek voltak inkább az utóbbi – szegény, ártatlan, jóakaró idős bácsi-féle – verziót használni.

A nyílt társadalmakkal és az iskolákban a nemváltást propagáló szervezetekkel ugyanakkor van egy kis bökkenő. Mégpedig az, hogy a lakosság körében igen kicsi a támogatottságuk, ezért az efféle dolgokkal szinte képtelenség hazánkban vagy Kelet-Európában választásokat nyerni. Soros György ráadásul nem is igazán szeretné megmérettetni különböző országos voksolásokon magát, ezért használja inkább a szervezeteit.

Mondjuk így: „Nem lehet tudni, hogy (az adott újságíró) éppen kapott-e egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából” – mondja a felvételen az őszinteségi rohamot kapott balliberális újságíró.

„Meghívtak Brüsszelbe és Strasbourgba, hogy egyedi eseményekről tudósítsak. Ilyen szituációkban az újságírókat gyakorlatilag utasítják, hogy hova menjenek és kivel beszéljenek. És ha másik országban van az ember, szüksége is van ilyen szervezőre, akiben megbízhat, hogy a legjobb megszólalókkal és szakértőkkel kösse össze.”

És ezek a fenti mondatok is tőle származnak. Valóságos aranybánya az interjú.

Folytassuk is a sort a következő gondolatával:

„Ha mindebben egy NGO-ra támaszkodnak, akkor az újságíró teljes mértékben ettől a szervezettől függ, ez pedig nem túl jó dolog. Ha például van valami nagy, nemzetközi esemény, például menekültválság, ami sok újságírót vonz, akkor nyilvánvalóan nem az NGO-k hívják meg őket, hanem küldik őket. De ha már egyszer itt vannak (az újságírók), akkor erősen korlátozott lehetőségeik vannak, hogy kire hagyatkoznak a limitált ittlétük alatt”.

Teljesen világossá vált tehát, hogy miért is ilyen hazugak és tendenciózusak a Magyarországról vagy épp az illegális migrációról szóló tudósítások. Arról nem is szólva, hogy ezek után igen nehéz lesz a hazai ellenzéki sajtót függetlennek meg objektívnak becézni.

Érdekes adalék, hogy az érintettek, az ellenzéki sajtómunkások sokkot kaphattak, mert bár az ominózus interjút tartalmazó cikk több mint egy napja kijött, a haladó szerkesztőségek egy büdös sort sem írtak a botrányos és meghökkentő részleteket tartalmazó, leleplező anyagról. A szokásos elhallgatás taktikáját vetették be, ami tíz évvel ezelőtt, amikor még nem volt sajtószabadság és szinte csak balliberális napi- és hetilapok, folyóiratok, televíziók és rádiók zárták karanténba a hazai nyilvánosságot, kétségkívül hatásos fegyver lehetett, de most nem fog működni.