Hősként ünneplik egy falu cigányait, akik ellopták az agresszor tankját.

Szomorú hír söpör végig a sajtóban: talán mégse loptak a cigányok, blöff volt.

Komment-nehéztüzérséggel lövik egymást az infektológus professzorokból stratégiai elemzéssel foglalkozó tábornokokká transzformáltak.

Nem találom az olvasószemüvegemet és ez egy idő után kétségbe ejt. Csodálatos az életem, hogy –

A kertünkben nyílik a hóvirág, egy zöldike pár tojást rakott, de kérdés, hogy szabad-e ennek most örülni. (Lásd még: „Indiában éheznek, te meg otthagyod a tányérodon az ebéd felét…”)

Egy elnök tiltakozik, mert országa luxusmárkáit is szankciókkal akarják sújtani.

A megszállók lapja azt írja, hogy a megszálltak bombázzák magukat.

A háborúból kimaradó országok deklarálják, hogy a továbbiakban is kimaradnak, annak érdekében, hogy elkerüljék a világháborút. Ugyanezen országok egy részéből idegenlégiósnak állnak számosan harcolni a háborúban.

Egy kislány megszületik az óvóhelyen, a dédnagymamája is óvóhelyen született.

A 93 éves szomszédunk, miután két évig nem tette ki a lábát a házból a világjárvány miatt, most a háborús traumákban újraéli fiatalkora bombázásait és végképp összetörik.

Egy világ reménykedik benne, hogy hamarosan véget érnek az ágyútüzek, bombázások. 

S elkezdődhessék a béke, az újjáépítés megszokott, hétköznapi kis piszkosságainak aprómunkája.

Borítókép: orosz légicsapásban megrongálódott lakóépület a Kijev közelében lévő Horenka településen (Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!