Nem túl kedves Vicsek Ferenc!
Azért írok magának, mert látom, jelzőt aggatott két nagyobbik fiamra (és velük együtt 35 ezer magyar gyermekre), akik tegnap történetesen ott voltak a Magyarország–Anglia focimeccsen, és kifütyülték a George Floyd Hagyományőrző Szakkör térdeplős színjátékát. Feri bácsi azt írta: „Az MLSZ túljárt a FIFA [valójában UEFA, de sebaj – P. T.] eszén, rasszista fiatalkorúakkal töltötte meg a Puskás Arénát, ha már a rasszista felnőtteket kitiltották.”
Érdekes. Szóval rasszisták lennének a fiaim is, ugye? Mert ők – ahogyan mindenki más – kifütyülték a térdeléssel bohóckodó angolokat? Hogy maga milyen vicces pofa! Cserébe elmesélek valamit. Hónapok óta nem volt téma itthon ez a térdeplős műbalhé, így a tegnapi meccs előtt sem. A tavalyi foci Európa-bajnokság idején beszélgettünk róla, de azóta nem. Eszünkbe sem jutott. Tudniillik a hülyeséget nem szeretjük beengedni a lakásunkba, semmi keresnivalója nálunk. Meg aztán ragályos lehet, még megfertőzne minket is, mint magát. Meccs után viszont, bár a választ sejtettem, azért rákérdeztem:
– Fiúk, ti is fütyültetek?
– Nem – felelte Domonkos. – Mivel nem tudok fütyülni, ezért csak pfujolni bírtam.
– És miért pfujoltál? – kérdeztem mosolyogva, bár a választ ezúttal is gyanítottam.
– Hát mert politikát nem szabad bevinni a focipályára. És mert drogos bűnözőket nem szabad éltetni.
Tízpontos válasz. Látja, Feri bácsi? Egy tízéves gyermek is világosabban látja, miről szól ez az egész, mint maga. Sportpályán nincs helye politikának – főleg nem fehérellenes rasszizmusnak. A térdeplés ugyanis az, semmi más. Ócska, hazug, rasszista identitáspolitika.