A‌ ‌Szász‌ ‌Hordója‌ ‌-‌ ‌boutique-hotel,‌ ‌borászat‌ ‌és‌ ‌étterem‌ ‌egy‌ ‌helyen‌ ‌

Egy egész komplexumról van szó, étterem, borbirtok, bio-zöldség és gyümölcsöskert, illetve rendezvényház egy kézben.

Forrás: A képek a szerző felvételei

Ha Székelyföldre igyekszünk a magyar fővárosból és délen, Nagylaknál lépjük át a határt, Nagyszebenig autópályán haladhatunk, leszámítva egy 20 kilométernél rövidebb szakaszt, aminek átadásával még mindig késlekednek az illetékesek. Amennyiben nem akarunk kerülni, kihajthatunk a pályáról Szászsebesnél és Gyulafehérváron, Balázsfalván át a Küküllő mentén is eljuthatunk Gyergyó-székre, Udvarhely-székre vagy Csík-székre. Van látnivaló bőven, egy olyan hajdanvolt magyar borvidéken vágunk át, melyről kevés szó esik, de ahol ma is szorgos, nem kis részben magyar gazdák dolgoznak.

Meg is pihenhetünk útközben valamelyik pincénél, kínálja magát például a szakmai körökben egyre népszerűbb Vinea birtok, pár kilométerre a Dicsőszentmártont Balavásárral összekötő úttól, de ha netán enni is szeretnénk a helyi bort mellé, akkor „A Szász Hordója” (Butoiul Sasului) nevű étterem tűnik a legjobb választásnak, mely egy igényes boutique-hotel keretén belül működik egy XIX. századi falusi udvarházban. Egy egész komplexumról van szó, étterem, borbirtok, bio-zöldség és gyümölcsöskert, illetve rendezvényház egy kézben.

Fotó: A képek a szerző felvételei

Mindez egy kétezres lélekszámú, ma is magyar többségű községben, a hajdani Kisküküllő vármegyének dicsőszentmártoni járásában. A legutóbbi, 2011-es népszámláláson Vámosgálfalva 2.136 lakosából 1.522-en vallották magukat magyarnak.

A kert ápolt, festői, itt is le lehet ülni enni az igényesen kialakított teraszon.

A beltér modern és rusztikus egyszerre. A száraz növényekből és kötélen lógó villanykörtékből összerakott csillár eredeti és megnyerő. A vázákban is kiállított szárított növények harmóniáját kár volt műanyag-imitációkkal elrontani. A hely igényességéhez nem méltó a menzába illő ipari só-, borslisztszóró, a kommersz ecet- és nagyipari napraforgóolaj-tartó sem.

Fotó: A képek a szerző felvételei

Igényes, informatív, négy nyelvű (angol, német, magyar és román) honlapot működtetnek. Az étlap háromnyelvű, magyarul csak a címszavakat adják meg. Minden étel mellé fotót is mellékelnek.

A kínálat kissé eklektikus, szerencsésebb lenne egy egységes koncepció mentén összeállítani az étlapot. A magyar, a román és az olasz konyha bevett fogásai mellett feltűnnek a burgerek, a wokban pirított ételek és a tavaszi tekercs is. Kínálnak pasta-kat, pizzákat, sült és rántott sertés- és csirke-húsokat, steakeket, halakat és a tenger gyümölcseit (tilápia, süllő, pisztráng, rák és kagyló), palacsintát, sárgabarackos gombócot és almás rétest vanília fagylalttal.

A borválaszték korrekt, a saját ültetvényről származó borok mellett tartanak több tucat tételt erdélyi és Kárpátokon túli pincészetektől. A sörök és töményitalok kommerszek, érdektelenek. Kínálnak viszont bio alma- és körte-levet, továbbá mustot is.

Az árak kedvezőek. Előételeké átszámolva 600 és 3000, leveseké 1200 és 1300, főételeké (körettel együtt) 1400 és 3000, desszerteké 350 és 900 forint között mozog. Nem tévedés, egy adag kajszis gombóc – a szilvásgombóc közeli rokona – 2021 kora nyarán 5 lejbe, azaz 350 forintba kerül.

A kiszolgálás sajátos. A főnökasszony fülem hallatára szól a felszolgálónak (mindketten magyarok), hogy hozzon étlapot, ő mégsem jön oda hozzám, hanem eltűnik. Percek telnek el, jelzem a főnökasszonynak, hogy nem kaptam étlapot, ő ismételten szól, ezután jutok csak a választáshoz nélkülözhetetlen dokumentációhoz. Innen kezdve viszont minden rendben megy, a kis intermezzo egyikünk kedvét sem szegi.

Első ízben a kétezertízes évek első felében jártam itt, valamelyik székelyföldi nyári táborba igyekezve álltam meg egy ebéd erejéig. Akkor vargányapaprikást ettem, valamint ráknyársat roston sült zöldséggel, mindkét fogásom korrekt volt.

A minap ismét betértem Parajdra tartva. Vegyes előételt rendeltem (2800 ft), valamint túrófánkot (900 ft). Az két embernek is bőven elegendő előételes tálon volt átlagos, alig fűszerezett tört bab, ami így, puritánul készítve a román konyhának bevett fogása, de a magyar vidékeken is feltűnik, egyszerű elkészíteni, s jól mutat egy sokféle ízt integráló vegyes tányéron.

A másik elem, a zakuszka variációi egész Erdélyben elterjedtek, de lassan az anyaországban is feltűnnek az étlapokon, nemcsak erdélyi tematikájú éttermekben, hanem borbárban, sörözőben, fősodratú és új hullámos vendéglőkben egyaránt. Leggyakoribb a padlizsános és a babos, de Székelyföldön nem ritka, hogy mindkettő kerül bele. Készítenek még gombásat és karfiolosat. (A legjobb gombás változatot a „Bejön a vidék” nevű, magyar kézben levő kolozsvári termelői boltban vettem, ahol a vargányás zakuszka mindent visz.) A Szász Hordójában korrekt padlizsános zakuszkát adnak, a piacon hasonlókat lehet kapni jellemzően, ha a krémességen, az emulziós karakteren tudnának még javítani, akkor az maga lenne a tökély, de így is rendben volt ez az elem.

A majonézmentes, a természetes ízeket jól közvetítő padlizsánkrém a lehető legegyszerűbb változatot képviselte, erre illik igazán az a jellemzés, hogy „egyszerű és nagyszerű”. Megvolt benne a pörzsesség, a padlizsánpép természetes vadsága, amit csak kevés hagyma, só, bors és olaj egészített ki.

Jól sikerült sültpaprikasaláta, s meg voltam elégedve a savanyított bébivargányával is. Tepertőkrém helyett szalonnapörcös zsírt kaptam, amibe szarvasgombát reszeltek. Ez igencsak értékelendő, hisz gyakrabban lehet azzal találkozni, hogy egy szarvasgombásnak mondott ételben nincs szarvasgomba, vagy valami aromatizált készterméket adnak hozzá, de hogy valódi (nyári) szarvasgombát találjunk bármiben, aminek az étlapon való megnevezése nem is jelzi e drága alapanyag jelenlétét, nos, ez számomra premier volt. Az átlagos bolti pirított kenyeret melegen hozták ki, ami helyénvaló. De ha netán helyben sütnék, az még jobb lenne.

A miccshez, a pacal- és parasztcsorbához hasonlóan Erdély magyarlakta részein is elterjedt túrófánk (románul papanasi) lehetett volna egy lehelettel könnyedebb, de attól még korrekt darabja volt a műfajnak. Jó ízű vegyes erdei gyümölcs- és magas zsírtartalmú édes, tejfölalapú mártással szolgálták fel.

Fotó: A képek a szerző felvételei

A Szász Hordója ismét korrektül teljesített, itt minden jel szerint stabilan hozzák a jobbacska fősodor szintjét, néhány figyelemre méltó megvillanással, mint amilyen volt múltkor a vargányapaprikás vagy most az előételtál néhány eleme.

A Butoiul Sasului – A Szász Hordója elérhetőségei:

Vámosgálfalva, Fő út 239.

Telefonszámok: + 40 744 622 965, [phone]

Honlap: https://le-baron.eu

E-mail-cím: [email protected]