Az utóbbi években a Brassói Magyar Napok nevű mega-rendezvénynek köszönhetően a szokásosnál több időt töltöttem Erdély talán legszebb városában. A régi központ, a zegzugos középkori hangulatú utcácskák, a Főtér fölé magasodó Cenk, nos, ez így együtt páratlan szépség. S végre volt időm alaposan bejárni keresztül-kasul a Belvárost, megannyi színvonalas vendéglátó egységet, borbárt, kézműves sörözőt, éttermet és csúcskávézót felfedezve. Örömteli, hogy ezek döntő többsége túlélte a járvány elleni drasztikus védekezési intézkedéseket és a forgalom tizedére csökkenését. A hely Facebook oldalának tanúsága szerint egyik legmegnyerőbb egység, az „O Sole Mio” sem zárta be kapuit. Nagy kár lett volna érte.
Ez egy abszolút egyedi olasz delikát-bolt, melyhez foghatóval nem találkoztam a tágan értelmezett Erdélyben, pedig az olasz tőke igencsak jelen van e tájakon. Van egy kellemes leülős rész, ahol az ember kedvére falatozgathat a pultban rejlő felvágottakból, sajtokból késztermékekből. A polcokon tonhal, szardella és zöldségkonzervek, balzsamecetek, a pultban megejtő összevisszaságban prémium olasz termékek, a vendégtér parányi, rusztikus, a beltér alacsony, a mennyezet gerendás, a falakat díszítő képeken pasta, szendvics és italok. A dekoráció részét képezi egy magyar feliratú karikatúra, mely pajzán pózban ábrázol két egeret, amint az egyik épp kihasználja, hogy a másik beszorult az egérfogóba. Nyáron néhány asztalból és székből teraszt képeznek a város egyik legfrekventáltabb sétáló utcáján.
Konyha nincs, de vannak hőkezelt késztermékek, például különféle grillezett zöldségek hatalmas befőttesüvegekben, amiből dekára mérnek ki a vendég igénye szerinti mennyiséget. Legnépszerűbb helyben fogyasztható produkciójuk a kívánság szerint összeállított prémium szendvics, mely kiváló kenyérből készül, frissen. Tartanak focacciat és canolli-t is.
A kiszolgálás olaszos, a tulajhangulatú pultos stílusa, kisugárzása, gesztikulációja akkor is Olaszországba repítene bennünket, ha nem beszélne nagyon durva olasz akcentussal. Magabiztosság és vendégszeretet sugárzik belőle, az a meggyőződés, hogy ő még a vendégnél is jobban tudja, hogy mi kell a másiknak. Üldögélve az O Sole Mioban azon töprengtem, hogy milyen jó lenne egy hasonló filozófiájú magyar hely a szomszéd utcában. Mert vannak ugyan magyar boltok, errefelé, mint például a magyar tulajdonban működő négyfalusi Fényes vendéglővel szemben működő Paprika, távolabb a Petry és a Székely Falat hálózat, de ezek jellemzően nem adják a helyben falatozás meghitt élményét.
