Enni úgy igazán élvezetes, ha iszunk is hozzá valamit, lehetőleg bort. Nem véletlen, hogy a borok és ételek harmonizálásáról született a legtöbb kötet s nem a sörök, a pálinka, vagy netán a dzsúszok és az ételek párosításáról. Utóbbiak is hordoznak nem kis izgalmat, de a gasztronómusokat mégis elsősorban a borok és az életek közötti kapcsolat izgatja elsősorban.
A magyar minőségi borszegmens önmagára találása elképzelhetetlen lett volna úgy, hogy az arccal, inherens igényességgel rendelkező bor ne nyerje vissza a maga helyét, rangját a vendéglátásban. Ami - mára már kijelenthető - az anyaországban sikerült is. Nem állítom, hogy ne léteznének ma is olyan vendéglők, ahol kizárólag a hajdani borkombinátok utódvállalatainak borai kaphatóak, azok is csak palackra, de ma már általános, hogy minőségi bor is kapható legyen egy vendéglőben s az, hogy több tételt, akár több tucatot is adjanak pohárra. Az Őrvidéken és a Felvidéken hasonló a helyzet, a Délvidéken és Erdélyben erre még várni kell, de a fejlődés ott is érzékelhető.