A gasztronómiai hagyományok egy nép kultúrkincsének szerves és felbecsülhetetlenül értékes részét képezik, akkor is, ha ezen a téren talán nagyobb mértékű az egymásra hatás, mint a népzene, a népmesék, illetve -mondák, a népi díszítésmotívumok stb. világában, s így nehezebb elkülöníteni azt, ami sajátságosan magyar. Se szeri, se száma világszerte azoknak a fogásoknak, amelyeket több nemzet is magáénak vall, legyen szó a Közel-Kelet lassan Európát is meghódító slágerételéről a csicseriborsóból szezámkrémmel (tahinával) készült humuszról, a töltött szőlőlevélről vagy akár a madártejről.
Nehéz feladatot vállalna az, aki megpróbálná feltérképezni az erdélyi, bánsági és partiumi konyha hagyományos fogásainak gyökérzetét, könnyebb bemutatni azt, ami van, mint visszakövetni, hogy melyik népszerű ételt melyik nép vette át a másiktól.
A magyar, a székely, a szász, a sváb és a román konyha mellett e területeken jól beazonosítható a török, a szerb, az örmény és a zsidó hatás is, aminek kiváló bizonyítéka az egyik leghíresebb magyar gasztronómusnak, Kövi Pálnak az Erdélyi lakoma című örökbecsű, összefoglaló műve, amely szinte az utolsó pillanatban készült el, csodával határos módon. (Erdélyben a Kriterion adta ki 1981-ben, nagy példányszámban, antikváriumokban ma is beszerezhető a kötet.)
A Ceausescu-rendszer nagyobb brutalitással nyeste vissza a gasztrokultúrát, mint a környező országok szintén tragikus következményekkel járó mennyiségű szemléletű kommunista politikája, ami évtizedekkel vetette vissza fejlődést.
„Az étkezési kultúra az ország civilizáltságának és általános kultúrájának egyik legfontosabb fokmérője. Kölcsönhatásban áll mezőgazdasággal, egészségüggyel, környezetvédelemmel, szakmák egész sorával, a közízléssel, az országimázzsal. Áthatja a társadalom egészét – úgy szociális, mint gazdasági és kulturális értelemben. Az életünkről van szó” – áll a Magyar Gasztronómiai Egyesület indokolt pátosszal megfogalmazott alapdokumentumában, a Kulináris Chartában.
Úgy vélem, érdekes lenne rögzíteni, hogy a Kárpát medence egyes tájegységeiben mely ételek kerülnek a leggyakrabban az asztalra karácsonykor, illetve melyek azok a fogások, melyek nem hiányozhatnak az ünnepi asztalról.