A parkolóban a névadó, valóban öreg prés fogadja a vendéget, a rusztikus időutazás folytatódik belépve a kerthelyiségbe, ahol kemencével, boroshordókkal, kézzel faragott bútorokkal találkozhatunk. A beltér is meghitt, illik az étterem „vidék, tradíció, vendégszeretet” jelmondatához. Delikáteszboltot is üzemeltetnek, ahol a környék kézműves termékeit vásárolhatjuk meg. Az asztalon piros-fehér kockás terítő, nehezen értelmezhető ipari bors-, lisztszóró, amely dizájnjában is a menzákat idézi, valamint tetszetős, egyszerű vázában rozmaringágacska. A sarokban aprócska, szeretni való tálalószekrény tetején petróleumlámpa és patinás gramofon.
Az étterem stílusát a „hagyomány és evolúció” jegyében kialakított, kiemelkedő alapanyagokra támaszkodó progresszív magyar konyha határozza meg, de kínálnak sváb és nemzetközi ételeket is. Az étlap összefogott, jól kitalált. Készítenek többek között brassói aprópecsenyét sertésszűzből, amit grillezett savanyított almával adnak, gombával töltött tanyasi csirkét, bélszínsteaket, mandulatejes panna cottát.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!