Nem ritka, hogy az ember úgy néz meg egy filmet, úgy ül be egy étterembe, hogy nem sejti: a rendező, a főszereplő vagy utóbbi esetben a séf referencia lesz a maga szakmájában. Amikor Quentin Tarantino kirukkolt a Kutyaszorítóban című filmmel, ki sejtette, hogy az egyik legnagyobb hatású mozit készítő filmrendező első komoly munkáját nézi éppen?
Hasonlóan voltam jómagam is több étteremmel.
2008-ban, midőn a Babelben első ízben kóstoltam a később Michelin-csillagot is kapott Pesti István remekbe szabott fogásait, nem tudtam, ki forgolódik magabiztosan a látványkonyhában.
A Mák bisztróban pár évvel később ugyanígy nem sejthettem, hogy Huszár Krisztián azon kevés séfek egyike lesz, akiket a magyar Gault Millau kalauz 17 ponttal fog jutalmazni.
S azt sem gondoltam, midőn a perbáli Walter vendéglőben, majd a 67-ben Volenter István kompozícióit csodáltuk családi körben, hogy a séf évekkel később etalonnak számít majd a szakmában, hogy a Bocuse D’Or szakácsversenyen magyar színeket képviselő csapat felkészítője lesz, és komoly hírértékkel bír majd, amikor visszaköltözik szülővárosába, Mórra, ahonnan elindult valamikor, s a hangulatos, meghitt Öreg préshez igazol ismét, amely az első munkahelye volt.
