Falu delikát – Varietas delectat

A Faluból vásárolt háztáji termékek többet adnak egy sima portékánál.

A minőségi sörfőzés sörforradalomnak nevezett önmagára találásának kezdetén nekiálltam listázni a kedvenc sörözőimet. Mindig is szerettem toplistákat felállítani, kamaszkoromban rockegyütteseket, albumaikat és dalaikat állítottam sorba, később éttermeket, kocsmákat, cukrászdákat, kávézókat. A lista elején szerepeltek azok a helyek – a Csak a jó sör és a Különleges sörök boltja –, melyek lényegében megelőzték korukat, impozáns választékot kínáltak már a kétezer-tízes évek elején az egyéniséggel bíró sörökből. Egyszerre működtek sörszaküzletként és sörözőként, a sörös szubkultúra találkozási fórumai is voltak egyben.

Hasonló filozófia mentén működnek azok a delikát boltok, ahol jó körülményeket teremtenek az üzletvezetők a helyben fogyasztásra. Ideáltipikus példa a Sarki fűszeres, ahol majdnem mindig találkozik az ember gasztronómiai notabilitásokkal is. De említést érdemel a talán legszélesebb skálán játszó Czakó kert, mely szabályos éttermet és cukrászatot is működtet, a piac, pincészet és delikát bolt mellett, a példák szerencsére hosszan sorolhatók, követni is nehéz az egyre-másra nyitó színvonalas próbálkozásokat, szívből szurkolunk, hogy mind megmaradjon.

A vírus verte időszak legkellemesebb három felfedezése volt számomra e műfajban a lakitelki Kézműves Delikátesz, a wekerlei Másik bolt, melyről már írtam e rovatban, valamint a minap meglátogatott Falu. Utóbbi Facebook-oldalán nemes, példaértékű és előremutató sorok olvashatók:

„Amikor a FALU-ból háztáji terméket vásárolsz, többet adunk egy sima portékánál.

Megkapod egy magyar kistermelő több száz bukással és kísérletezéssel töltött óráit. Átizgult napokat, hónapokat és tiszta örömmel teli pillanatokat!

Kapsz egy darabot a szívéből.

Egy kicsit a lelkéből. Ha háztáji terméket veszel, segíted a készítőjét, hogy eladja egész éves munkája gyümölcsét. Egy szülőnek, hogy ételt tehessen az asztalra, egy családnak, hogy fejleszthessenek vagy egy diáknak, hogy egyetemre mehessen.

És a legfontosabb: így adsz bizodalmat, hogy a termelőink azt tegyék, amit hivatásként a legjobban szeretnek.

A vevőim és beszállítóim pedig egyben a FALU »részvényesei«.”

Ha a beltérben körbenéz az ember, nemcsak kivételesen jó ízléssel berendezett polcokat és bútorzatot lát, hanem megannyi kézműves terméket, amihez történeteket tud asszociálni, s ebből azt is megtudhatja, hogy mindez nem marketingszöveg, hanem őszinte vallomás.

Ami pedig a történeteket illeti, ezek részben megélt, részben olvasott sztorik, akár ugyanahhoz az emberhez köthetően. Mint a tragikusan korán eltávozott Bussay László esetében, akivel Körmenden volt alkalmam átinni és átbeszélgetni egy fél éjszakát 2008 kora nyarán, elégtétellel nyugtázva, hogy a nemzet nagy sorskérdéseit illetően mennyire hasonlóan gondolkodhat egy borász és egy politológus. Róla hangulatos történetet olvashatunk Alkonyi László Vigyázz, kész, rajt: Bor! című kötetében A zalai bölény címmel.

De kapható itt a bortáltos Kaló Imre szomolyai szomszédjának, Vámos Attilának is bora, aki Marcus Aureliustól vagy Villontól könyv nélkül hosszan idéz, s kóstolói nemcsak organo-leptikai, hanem szellemi élményszámba is mennek.

Heit Lóránttól létavértesi tormát kínálnak, de attól még említést érdemel, hogy ő az a bihardiószegi borász, aki hegedűjével jár borkóstolót tartani és olyan előadást kerekít ki a munka-éthoszról, hogy Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című örökbecsű műve juthat eszünkbe, akkor is, ha netán a borász maga nem kálvinista. Igazság szerint megannyi beszélgetésünk során a vallási hovatartozását nem rögzítettem. S sorolhatnám tovább a példákat a felvágottak, csilikészítmények stb. vonatkozásában is.

Mindehhez hozzátesz a fali szőttes felirata: „Isten legfényesebb napsugara világíts be e házba”. A dekoráció részét képezi egy régi használt hordó, a leülős részleg asztallapjai is alighanem hordótetők voltak valamikor. Rajtuk rusztikus gyertyatartó gyertyával, amit meg is gyújtanak, s nemcsak azoknál az asztaloknál, ahol éppen ül valaki.

A hűtőpultban bizalomgerjesztő kencék sorakoznak, kérhetünk falutálon ízelítőt belőlük. Főznek kávét, bármelyik bort leemelhetjük a polcról és 1000 forintos dugódíj mellett megihatjuk helyben, ami gáláns gesztus, hiszen a legtöbb vendéglátóhelyen két-háromszoros szorzóval dolgoznak a szaküzleti árakhoz képest, márpedig a minőségi borok jellemzően 2000 forintnál kezdődnek. A sörválaszték is figyelemre méltó, az élvonalbeli kis főzdék termékeiből tartanak csinos, több tucatra rúgó választékot.

Reggeli órában tértem be hozzájuk, úgy döntöttem, hogy kipróbálok néhány terméket, amit kóstolás után csomagolva hazaviszek. A tepertőre és a csípős vastag kolbászra esett a választásom, kértem még kiflit is, megtudtam, hogy a kovászos kenyeret A Másik boltból hozatják, azt sem lehetett kihagyni, és a még langyos sajtos pogácsából is kértem egy kisebb zacskónyit. Mindehhez derecskei őszibarackos almalevet ittam. Minden kifogástalan volt, hibát keresve sem lehetett volna találni. Az árak értékarányosak, a kiszolgálás kedves, közvetlen, segítőkész.

Legközelebb a kencéket fogom végigkóstolni, borkíséret mellett.

Elérhetőségek:

Falu delikát

Budapest, V. kerület, Szent István körút 23.

Telefonszám: + 36 30 643 0047 Honlap: https://www.facebook.com/falu.delikat/ E-mail-cím: [email protected]