Székelyföld sok magyar szívében kitüntetett helyet foglal el, attól függetlenül, hogy hol él a nagyvilágban, hogy kisebbségi sorsot mértek-e rá, vagy az anyaországban tengeti napjait, hogy van-e benne székely vér, vagy nincs. Kamaszkorban, családi kiránduláson még csak annyit fogtam fel e tündéri országrész egyedi hangulatából, hogy csodálatos s hogy mindenki magyarul beszél, ami igen szokatlan, de annál kellemesebb volt a temesvári fülnek.
Amikor első ízben felnőtt fejjel két hetet tölthettem Székelyudvarhelyen 1988-ban, akkor tűntek fel olyan apróságok, hogy tisztábbak az utcák, mint Bánságban, hogy türelmesebbek és kedvesebbek az emberek egymással. Időközben megszerettem a többi székely várost is, Csíkszeredát, Gyergyószentmiklóst, Kézdivásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, de Székelyudvarhely mondhatni bevésődés-szinten rögzült, amihez persze hozzájárult azóta megannyi jó élmény, a kilencvenes években már átlag feletti szintet képviselő Pethő vendéglőtől a népművészet jegyében kiváló ízléssel berendezett Gizi csárdán át az Emlékezet parkjáig, mely tizenhármas szoborcsoport részét képezi Csaba királyfi, Bethlen István, Nyírő József és Vándor Székely név alatt Wass Albert is. A város vonzerejéhez hozzátartozik, hogy itt érződik talán legkevésbé, mondhatni szinte egyáltalán, a több, mint száz esztendős román uralom.
Az utóbbi években a gasztronómia s a vendéglátás is nagyot fejlődött. 2018-ban megnyitotta kapuit a Páva étterem, mely eleve magasról indított, de időközben komoly fejlődésen ment át, mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy a nemrégiben a tulajdonos, Trucza Adorján vendégül látta Tóth Szilárdot, Magyarország frissen Michelin csillagot szerzett séfjét, a Salt étterem konyhafőnökét és az egyik legismertebb magyar gasztrobloggert, Mauthner Zsófiát, akivel közösen rendkívül érdekes és tartalmas rádióműsort is felvettek. Ebből tudhattuk meg azt is, hogy a Salt étterem konyhájára Adorjánnak köszönhetően került be egy tejfölből, aludttejből és petrezselyemből erjesztéssel-szárítással készült hagyományos erdélyi-örmény ízesítő, a hurut, mely többek között az anyaországban is itt-ott fellelhető angadzsabur-leves hozzávalója. (A hurut készítésének fortélyairól szól az egyik Bűvös szakács bejegyzés: https://www.buvosszakacs.com/2017/06/30/hurut/.)
A Páva étterem kínálata jelentősen módosult, mióta e rovatban szó volt a helyről, ma már az étlap hármas tagolású: „Ikon” címszó alá gyűjtötték a Páva étterem klasszikussá vált népszerű fogásait, a „Trendi” fejezet ad lehetőséget a séfeknek a kreativitásuk megcsillogtatására, a „Tradíció” rovat lényegét olyan ékesszólással rögzíti a honlap, hogy teljes egészében érdemes idézni: „A Tradíció az, amitől sosem kívánunk elszakadni: őseink receptjei, amik sokszor már feledésbe merültek, de szeretnénk őket korhű módon, a mai kor igényeinek megfelelően elkészíteni és tálalni. Olyan fogások, melyekre egyénként és népként is büszkék lehetünk.” Ide tartozik például a kézműves kovászos kenyérrel kínált füstölt bivalyjoghurt, a kenegetők vegyes tálja, rajta padlizsánkrém, zakuszka, körözött és zsidó tojás vagy a puliszkával körített mangalica lecsi-pecsi. Az új étlapot is volt alkalmam nagyrészben végig enni, egyik fogás sem okozott csalódást, legemlékezetesebb a hurutos palacsintába tekert érlelt marhabélszíntatár volt.
Egy évvel később, 2019-ben nyitott a Schwartz bisztró, mely nemzetközi konyhát visz, kitekintéssel a Távol-Keletre azon belül főként az indiai konyhára, de előfordulnak az étlapon koreai, japán és mediterrán ihletésű ételek is. Idén januárban többek között szarvasburgert is rendeltünk itt, ami az egyik legemlékezetesebb erdélyi burger-élményünk volt, ha nem a legjobb. A Gault Millau kalauz által korábbi állomáshelyén, a Bujoléban 12,5 ponttal jutalmazott Vass Róbert vezeti a konyhát. (Összehasonlításképpen: a háromszázezres Temesváron a legjobb étteremnek, a Vintonak mindössze 11,5 pontja van, a hasonló nagyságú Brassó legmagasabbra taksált étterme, a Bistro de l’Arte 12,5 pontos.)
A minőségi sörös vonalat a Kalapos gasztrobár, valamint a Csíki söröző képviseli, ahová idén szintén januárban jutottunk el. Itt a konyha nem él a mozgásszabadság lehetőségével, mint a Mechwart ligeti fővárosi egységben, a kötelező, minden Csíki sörözőben kapható ételekből válogathatunk, azok elkészítési szintje nem kiugró.
A minőségi, főként magyar borok első számú lelőhelye a Gondűző, melynek tulajdonosa, Nagy György a prémium borok avatott ismerője és rajongója, borforgalmazó, sőt, importáló céget is működtet (Big Wine).
A street food műfajban, hála nem utolsósorban a cég food truckos mobilitásának és az utcai étkezést népszerűsítő fesztiváloknak országos ismertségre és presztízsre tett szert az Elemózsia. Aradon rendszeresen sor kígyózik a standjuk előtt a különböző rendezvényeken.
Az édességek tekintetében csodás a beltere a főtéri Alexandrának, ahol megszokott, korrekt süteményeket ehetünk, az új hullám irányában kacsingat a Harmónia cukrászda, melyet egyelőre még a tisztes fősodorba sorolnék, minden tekintetben a felső szegmensbe tartozik viszont a Galffy’s csokoládézó, amit szintén sikerült idén meglátogatni, akárcsak a szépen felújított Harmóniát.
S nem hiányzik a speciality kávé sem, hála az utóbbi évek rohamos fejlődésének. Két kiemelkedő kávézó működik ezidőjt a városban, az egyik tavaly nyitott Páva presszó, mely akárcsak a Páva szálló és étterem, Trucza Adorján tulajdonában áll s a Páva City panzió keretében működik. Itt egyébként nemcsak csúcsminőségű kávét kínálnak, hanem remek reggeliket is. A friss nyitásnak mondható kiváló hely részletes bemutatására még sort kerítek.
A másik a hozzá közel eső Vekker, mely a gazdag beltartalmú, prémium kávéból nagy szakértelemmel, komoly infrastruktúrával főzött szokásos kávék mellett kóstolásra érdemes ízesített szortimentet is tart, mi ezeket kóstoltuk idén januárban, azt készséggel elhittük, hogy kiváló ristretto-t, presszót, macchiato-t stb. főznek.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Székelyudvarhely, mely a vendéglátás fősodrának tekintetében mindig is jól állt, az utóbbi években nagyot fejlődött a prémium szegmens vonatkozásában.
Borítókép: Hargita kisvendéglő (Fotó: Borbély Zsolt Attila)
