„Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár és vacsorázz, mint egy koldus” – tartja a népi mondás.
Az bizonyos, hogy az egészség szempontjából ebben van valami. Az is tény ugyanakkor, hogy a vacsora esik a legjobban, akkor tud az ember ellazulni és stresszmentesen átadni magát a kulináris gyönyöröknek. Nem véletlen, hogy egy sor fine dining vendéglő nem nyit ki csak vacsoraidőben.
Mindazonáltal a 2010-es években megindult „street food boom” magával hozta a reggeli műfajának újjáéledését is, az elmúlt bő fél évtizedben, 2015 óta egyik színvonalas reggeliző nyitott a másik után. Gyökeret vert Budapesten a brunch műfaj is, a „breakfast” és a „lunch” ötvözete, a „regebéd”, mondhatnánk, ahogy ugye „vacsebéd” is létezik, mi családilag legalábbis így nevezzük késő délutáni ebédet, mely a vacsorát is helyettesíti.
A több tucat kiemelkedő reggeliélmény közül hadd említsek néhányat. Életem reggelijének mondhatom a Café Dérynében elfogyasztott libamájjal és salátaegyveleggel kísért posírozott tojást, ízre, állagra egyaránt fenomenális volt, akárcsak a mellé adott saját sütésű kenyér.
A Déryné csúcsminőségű termékeket kínáló pékséget is működtet, a gyönyörűen berendezett, aprócska Zsebi névre boltokban is meg lehet ezeket kapni. (Tavaly vacsoráztam is a Dérynében, hiba nem volt semmiben, de az előző tapasztalatokat és az árakat tekintetbe véve több kulináris kreativitást és fantáziát vártam volna, leginkább a desszertműfajban.)
A valaha kóstolt legjobb szendvicsek egyikét kaptuk egy Károly körúti belső udvarban, a Szimplyben, mely eséllyel nevezhet az abszolút győztes címére is. Avokádós kovászos kenyeret ettünk mikrozöldekkel, folyós sárgájú rántott-főtt tojással, amit fűszeres mártáson tálaltak, koktélparadicsommal és céklával, majd kétféle fűszerolajjal öntöttek körbe.
Jó pár éve voltam az azóta is megérdemelt népszerűségnek örvendő Kicsi Zsóban a Frankel Leó utcában, ahol libamájas bundáskenyeret ettünk, nagyon kedves kiszolgálás és szolid árak mellett. A hangulatos belteret is értékeltük.
