A célpontválasztásban egy adott hely megismerésének vágya szokott motiválni, ritka, hogy egy bizonyos étel megrendelése végett vegyek célba egy éttermet. Persze erre is volt már példa.
A domaszéki Rózsakertbe évente-kétévente visszajártunk apámmal a fővárosból hazafele tartva, csak azért, hogy halászlét együnk, mert olyan tiszai pontyhalászlét sehol nem készítenek, mint ott. Tiszta ízű, friss ízhatású, gyönyörű színű, megfelelő sűrűségű lé, optimális zsiradéktartalommal, tökéletes állagú, sosem iszapízű pontyfilé. Mi kellhet még?
Az érsekcsanádi Rév csárdába és a bezdáni Pikecbe is a messze földön híres „halászos” halászlé miatt mentünk. A szegedi Kiskőrössyben sosem hagyjuk ki a rántott haltejet, az Akasztói halas csárdába pedig a helyben nemesített, tenyésztett és füstölt sziki ponty miatt szoktam betérni. A Fasor vendéglőbe a legendás pacal miatt tértem visszam s ha ismét ellátogatok a békésszentandrási Zöld Sasba, márpedig minden bizonnyal így lesz, akkor azt szintén a pacalért teszem majd.
S már helyben is vagyunk.