Asszociációs mezőnket a tapasztalati anyagunk alakítja elsősorban. Ha a szállodaétterem fogalmáról a gyenge minőségű, középszerű ételekkel megrakott svédasztal jut az ember eszébe, vélhető, hogy túl sok ilyen élménye gyűlt fel. Miközben mindig is voltak üdítő kivételek, s a szállodaéttermek skálája valójában épp annyira széles, mint a vendéglőké általában. Az egyik végpont a tejfel nélküli, pangasiusból készült, agyonlisztezett harcsapaprikás, a jól kiklopfolt csirkemellből készült bécsi szelet és fonnyadt saláta világa, a másik végpont a Kempinski szálló két remek étterme, a Nobu illetve az ÉS bisztró. De említhetném a Gresham palotában működő Four Seasons szálloda éttermeit, a Kollázst és a Múzsát.
Erdélyben hasonló a helyzet a skála végpontjait tekintve. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy Székelyföldön nem ritka, hogy panziók az átlagos főtt ételek mellett kiemelkedő reggelit adjanak, házi kenyérrel, helyben készült zakuszkával, padlizsánkrémmel, házi lekvárokkal, házi szalonnával, kolbásszal, jól megsütött rántottával.
Öröm látni, ahogy egy vendéglő az évek teltével impozáns fejlődési ívet ír le. Az alapeset nem ez, a legtöbb hely stagnál, beáll egy szintre s azt jellemzően tartja. Érdemleges, több Gault Millau pontos fejlődéssel ritkán találkoztam. A két legeklatánsabb kivétel a békéscsabai Kisvendéglő a Hargitához, valamint a gyulai Patrióta, mindkettőről volt már szó e rovatban. Ezek az éttermek, köszönhetően séfjeik Metzger László, illetőleg Csiszér Árpád ambíciójának, perfekcionizmusának és fejlődőképességének több nagyságrendet ugrottak néhány év alatt. Pontokban kifejezve a tisztes átlagot képviselő 2008-as 8 ponttól az országos szinten kiemelkedő teljesítményt jelentő 12-ig fejlődtek 2016-ra. (Metzger László 2017-től a Veszely csárdát vezeti, a konyhát a Hargitában a korábbi helyettese Gyalai Ádám vette át, aki azóta is tartja az addig elért színvonalat.)