„Kelj fel és járj a Kelesztőbe!”

A szegedi vendéglátás palettája az utóbbi tíz évben sokkal többet színesedett, mint a korábbi két évtizedben.

Borbély Zsolt Attila
2022. 07. 16. 12:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szegedi vendéglátás palettája az utóbbi tíz évben sokkal többet színesedett, mint a korábbi két évtizedben. Nyitottak színvonalas éttermek, kézműves sörökre összpontosító gasztrokocsmák, specialty kávézók és kiváló reggelizők, csupa olyan egység, melyek bárhol a világon az élbolyhoz tartoznának.

Ha Szegeden reggel nyolckor beülnénk valahova reggelizni a belvárosban, a bőség zavarával kell szembenéznünk. Hogy csak a legjobbakat említsem: a „Rudi és fickó” kiváló péksüteményeket, kencéket és nápolyi pizzákat kínál, az Emmarozs a város talán legjobb péksége, ahol nagyon erős a szendvicsvonal, csak idő kérdése, hogy mikor foglalkozom majd részletesen ezekkel a kiváló egységekkel.

Fotó: A szerző felvétele

Harmadik kedvencem a Kelesztő, ahova a minap ebédelni tértem be, ami már esedékes volt, mivel lassan egy éve déli menüt is kínálnak. Az is csábított, hogy az ínyencek és borrajongók körében azt suttogják, hogy miután a Délvidék legjobb étterme, a Maurer Oszkár által működtetett „1880 Natural Wine and Food” bezárt, a séfek, Berze Dániel és Zengő Csongor itt folytatják a közös munkát.

Fotó: A szerző felvétele

Márpedig ők olyan erős párost képeznek, hogy a Kárpát-medence bármelyik szegletébe elzarándokolnék megkóstolni aktuális kreációikat. Az említett borétterem egyéves fennállása alatt három alkalommal volt lehetőségem végigenni a változó 11-12 fogásos, helyi alapanyagokból készült, Oszkár natúrboraival kísért, egyszerre letisztult és parádés ételsort, mindhárom estét a legjobb gasztronómiai élményeim közé sorolom. (Azzal együtt, hogy a hely már csak emlék, érdemes elolvasni a magyar gasztroblogok ősforrásának számító Bűvös Szakácson Molnár B. Tamás és Bittera Dóra receptekkel kísért beszámolóját a Maurer pincében, illetve a borászat étteremben tett látogatásukról.)

Fotó: A szerző felvétele

A Kelesztő hangulatos, otthonos, meghitt hely, nemcsak reggeliző, hanem sütiző is. A bútorzatot, a dekorációt láthatólag nagy gonddal és szeretettel alakították ki. A falba épített mélyedésekben polcok, rajtuk könyvek, régi mérleg, teáskanna, parazsas vasaló, kerámiák. A bejárattól jobbra falfelirat: „Kelj fel és járj a Kelesztőbe!”. Megszívlelendő jó tanács.

Fotó: A szerző felvétele

Kínálnak többek között omletteket (kívánságra karamellizált baconnel vagy kecskesajttal és szezonális zöldségekkel), Egg Benedictet, magyar reggelit (saját töltésű kolbász, császárhús, tükörtojás, bakonyi gomba, házi savanyúság, kovászos kenyér), tépett húsos kovászos toastot, sajttal, mustáros besamellel, kenceficéket és naponta változó ebédmenüt.

Az ételek mellé ihatunk kávékat, frissen facsart narancslevet, pezsgőt, Lápastó gyümölcsleveket, házi szörpöket, prémium szénsavas üdítőket vagy kiemelkedő kézműves söröket a váli Uradalmi sörmanufaktúrától. Tartanak ötféle kiváló natúrbort is, a hajósi Sziegl, valamint a móri Csetvei pincétől, inkább szaküzleti, mint éttermi áron, ami egyébként sörárakra is áll.

A kiszolgálás kedves, udvarias, szívélyes.

Fotó: A szerző felvétele

Első ízben egy crème brullée-t kértem, ami kifogástalan volt, hámozott narancsgerezdekkel és rózsaborssal varázsoltak bele lelket. Végső soron ízlés dolga, biztos akad, aki a struktúrakonzervativizmus jegyében nem szereti az apró csavarokat, jómagam nagyon értékelem az ilyen kis finomságokat. Másodszor egy remek csupa csoki süteményt kértem, valamint egy quiche-t. Utóbbi éppannyira telitalálatnak bizonyult, mint a testvéregységben, a „Süti nem Süti”-ben, mely ez idő tájt sajnos zárva tart, de eddig valahányszor betértem, a quiche mindig elcsábított.

Fotó: A szerző felvétele

Az aznapi menü elég lett volna a jóllakáshoz, de nem álltam meg, hogy meg ne kóstoljam a séfek által saját kezűleg töltött kolbászokat is. Ezúttal megismerkedhettem az egyik tulajdonossal, Berze séf feleségével, Lehy Barbarával is, aki testvérével, Lehy Blankával viszi a helyet kezdettől fogva, azaz idén nyáron kereken öt esztendeje.

Fotó: A szerző felvétele

A buggyantott tojással és roppanós levelekkel tálalt spenótleves mesteri volt, akárcsak a füstölt csirkemellel és (természetesen) római salátával készült, jól dresszingelt cézársaláta. A menühöz tartozó Gerbeaud-átiratot Lehy Barbara, a cukrászati vonal felelőse jegyezte, izgalmas, érdekes rekonstrukciója volt az eredetinek. Az étlap leírja a lényeget, hadd idézzem: „csoki sorbet, sárgabarack sorbet, lágy diós piskóta, csoki-dió crumble” (mindehhez még a remek csokiganache-réteget tenném hozzá, ami a piskótát feldobta.)

Fotó: A szerző felvétele

A fermentált káposztával, wasabis házi majonézzel, szemes mustárral és szöregi kovászos kenyérrel tálalt kétféle (magyaros és távol-keleti) kolbász is műfajcsúcsra törő alkotásnak bizonyult. Mindehhez frissen facsart narancslevet és fügelevélszörpöt ittam, utóbbi egy eredeti ötlet izgalmas, szép és vibráló kivitelezése volt.

Ilyenkor sajnálja az ember, hogy havonta csak egyszer-kétszer szólítják különféle feladatok Szegedre. A Kelesztőben elköltött ebéd garantálná a napi gasztroélményt.

Elérhetőségek

Kelesztő

Szeged, Kígyó utca 7.

Telefonszám: +36 62 684 296

Honlap: https://www.facebook.com/kelesztoo/

Borítókép: A szegedi Kelesztő reggeliző kerthelyisége (Fotó: A szerző felvétele)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.