A szegedi vendéglátás palettája az utóbbi tíz évben sokkal többet színesedett, mint a korábbi két évtizedben. Nyitottak színvonalas éttermek, kézműves sörökre összpontosító gasztrokocsmák, specialty kávézók és kiváló reggelizők, csupa olyan egység, melyek bárhol a világon az élbolyhoz tartoznának.
Ha Szegeden reggel nyolckor beülnénk valahova reggelizni a belvárosban, a bőség zavarával kell szembenéznünk. Hogy csak a legjobbakat említsem: a „Rudi és fickó” kiváló péksüteményeket, kencéket és nápolyi pizzákat kínál, az Emmarozs a város talán legjobb péksége, ahol nagyon erős a szendvicsvonal, csak idő kérdése, hogy mikor foglalkozom majd részletesen ezekkel a kiváló egységekkel.
Harmadik kedvencem a Kelesztő, ahova a minap ebédelni tértem be, ami már esedékes volt, mivel lassan egy éve déli menüt is kínálnak. Az is csábított, hogy az ínyencek és borrajongók körében azt suttogják, hogy miután a Délvidék legjobb étterme, a Maurer Oszkár által működtetett „1880 Natural Wine and Food” bezárt, a séfek, Berze Dániel és Zengő Csongor itt folytatják a közös munkát.
Márpedig ők olyan erős párost képeznek, hogy a Kárpát-medence bármelyik szegletébe elzarándokolnék megkóstolni aktuális kreációikat. Az említett borétterem egyéves fennállása alatt három alkalommal volt lehetőségem végigenni a változó 11-12 fogásos, helyi alapanyagokból készült, Oszkár natúrboraival kísért, egyszerre letisztult és parádés ételsort, mindhárom estét a legjobb gasztronómiai élményeim közé sorolom. (Azzal együtt, hogy a hely már csak emlék, érdemes elolvasni a magyar gasztroblogok ősforrásának számító Bűvös Szakácson Molnár B. Tamás és Bittera Dóra receptekkel kísért beszámolóját a Maurer pincében, illetve a borászat étteremben tett látogatásukról.)
A Kelesztő hangulatos, otthonos, meghitt hely, nemcsak reggeliző, hanem sütiző is. A bútorzatot, a dekorációt láthatólag nagy gonddal és szeretettel alakították ki. A falba épített mélyedésekben polcok, rajtuk könyvek, régi mérleg, teáskanna, parazsas vasaló, kerámiák. A bejárattól jobbra falfelirat: „Kelj fel és járj a Kelesztőbe!”. Megszívlelendő jó tanács.
