Lélek, szenvedély, s a tenger gyümölcsei – a D’Amici étterem az aradi Andrássy téren

A hibák dacára átlag feletti hely a D’Amici, amelynek esélye van felsorakozni a város élvonalához.

Aradon csak a hajdani Andrássy téren (amely már a magyar időkben is a város ütőerének számító, másfél kilométer hosszú sugárút volt inkább, mint tér) működik a féltucatnyi étterem, amely olasz színeket képvisel, a környező kis utcácskákban további fél tucat, városszerte még egyszer ennyi legalább.

Mindezek mellett a Maros-parti város idén további két autentikus olasz étteremmel gazdagodott. A trianoni rablóbéke előtti időkben önálló községként működő, jelenleg Arad egyik külvárosának számító Mikelakán nyílt az egyik, az Il Classico, amely kizárólag valódi nápolyi pizzákat kínál olasz feltétekkel, s máris bekerült a Tripadvisor aradi top tízébe, 14 ötpontos és egy négypontos értékeléssel. A másik a város szívében nyitotta meg kapuit, közel az e rovatban már bemutatott Olivhoz, D’Amici néven.

A nemrégiben két ízben is megfordultam náluk. A beltér tágas, elegáns, az étterem a Monarchia-korabeli, nagy belmagasságú házak egyikének földszintjén működik, az asztalon élő virág, a dekoráció ízléses. A belső termek meghittebbek, az egyik falán biztató a fekete táblára kézzel írott fehér krétafelirat. A magyar fordítás így szól: „Fritto misto – több, mint egy szótársítás: lélek, szenvedély, s a tenger gyümölcsei.”

Az étlapon klasszikus olasz előételek, a parmezános mozzarellás padlizsántól a burratán át a fokhagymás-csilis olívaolajban pirított rákokig, továbbá pizzák, pasták, rizottók, saláták. Valamint tonhal, lazac, aranydurbincs, sügér, polip, kacsamell, báránycsülök, rib eye, hogy az izgalmasabb húsételeket s ne a mindenütt kapható csirke-pulyka-sertés vonalat említsem, amely itt sem hiányzik.

Étlapra vették a libamájas Rossini-bélszínt is, amely eredetileg szarvasgombával készült, itt vargányával adják, ami egy érdemleges alternatívája az eredeti receptúrának. (S mindenképpen jobb, mint a kilencvenes évek fősodratú pesti változata, mely mustáros pácban savanyított bélszín, csirkemáj, csiperke és porból készült barna mártással kombinációját jelentette. Egyetemistaként még örültünk is e kreatív ételnek.) Végül persze klasszikus olasz és nemzetközi desszertek, többek között tiramisu, panna cotta, pavlova, madártej.

Ötféle minőségi bort adnak kimérve, a sörök nagyipariak, azon belül is a legkommerszebbek közül valók (Heineken-portfólió). A töményitalok között több prémium tételt is találunk, főképpen a whisky műfajában.

A kiszolgálás udvarias, de rosszul szervezett és lassú, az italokat sem kapjuk meg időben, a sörünk a pulton pihen percekig, pedig csak el kellene hozni az asztalig. A késedelem oka nem a kisszámú pincér, a tulajdonos az étterem befogadóképességéhez mérve épp elég felszolgálót alkalmazott.

Első alkalommal avokádótatárt és halakból, illetve a tenger gyümölcseiből készült vegyes grilltálat kértünk. Rendelés után tíz perccel derült ki, hogy nincs polip. Javasoltam, hogy akkor tegyenek mellé értékben a polipnak megfelelő mennyiségű fritto mistót. A felszolgáló konzultált a séffel, majd azzal tért vissza, hogy ha akarunk, rendeljünk fritto mistót, de nem tudják teljesíteni a kérést. Lenyeltük a békát. (Bár lett volna egyébként béka az étlapon, a konkrétat nagyobb lelkesedéssel nyeltük volna.) Jeleztük, hogy nem kérünk mást, maradunk az előételnél. Az igazság az, hogy aznap már ismeretséget kötöttünk a nemrégiben minőségi magyar söröket választékba vevő aradi Irish pub konyhájával s egyikünk sem volt igazán éhes, de a polip-aranydurbincs-rák kombó csábításának nem tudtunk volna ellenállni.

A tonhaltatár kifejezetten ízletes volt, szépen tálalt, az adaggal sem spóroltak. Kár, hogy gyengécske ipari kenyérből készült pirítóst adnak mellé, frissen sült pizzakenyérnek jobban örültünk volna. Kérésre kapunk só- és borsdarálót, továbbá háromféle (csilis, bazsalikomos és sima) minőségi, extra szűz olívaolajat.

Két nappal később visszatértem, akkor kifejezetten a fritto mistóra hangolva. Társam Margherita pizzát kért, amit fatüzelésű, eredeti olasz pizzakemencében sütnek trattoria stílusban. A tészta vékony, az alja roppan, a sajt egyenletes réteget képez, a paradicsomszeletek és bazsalikomlevelek hiányoznak róla, tény, hogy sokfelé így készítik jobb helyeken is ezt a klasszikust. Összességében a pizza jó volt, megbékélnék azzal, ha ez lenne világszerte a Margherita alapformája. Ráadásul első jelzésre friss bazsalikomlevelek is kerülnek az asztalra, kis tégelyben. A csilis olaj is bevetésre kerül.

A fritto misto nemcsak rákot, bébitintahalat és apróhalat tartalmazott, hanem ropogósra sütött padlizsán- és cukkinicsíkokat is, egyik legjobb produkció volt, amit valaha ettem ebben a műfajban. Mellé élvezhető, majonézalapú mártást adtak.

A záróakkord jobbacska, még finomítható, kissé túlédesített profiterol volt. Ha már áthúzzák csokimártással, akkor nem bántuk volna, ha az nem késztermék, hanem helyben készül minőségi alapanyagból.

Mindent egybevetve, a hibák dacára átlag feletti hely a D’Amici, amelynek esélye van felsorakozni a város élvonalához. Nem lenne ellenemre visszatérni s megkóstolni azt a bizonyos tengeri grilltálat.

A képek a szerző felvételei.

Elérhetőségek:

D’Amici étterem

Arad, Andrássy tér (jelenlegi román nevén Revolutiei/Forradalom sgt.) 96. sz.

Telefonszám: +40-257/210-000

Honlap: https://www.facebook.com/RestaurantDamici/