A gombócételekhez való vonzódásunkat a népnyelvi fordulatok is hűen visszaadják: „ennyi gombócból is sok”, „ott élni jó, hol gombóccal hajigálják az embert”, „inkább a has fakadjon, mint a gombóc maradjon” – hogy csak néhányat idézzek közülük. Gondolom, nem csak a mi családunk legendáriuma őrzi, hogy a felmenők közül ki hány szilvás vagy túrógombócot bírt megenni.
Egy betűnek hatalmas jelentősége lehet, lásd a homousion és homoiusion esetét a keresztény teológiában. Más esetekben ez szinte mellékes, de valahogy mégis foglalkoztatja az embert. Gyermekkoromban túrós gombóccal kínáltak nagymamáim, mindketten remekül készítették ezt a mindennapi, könnyen hozzáférhető alapanyagokból álló népi desszertet, mely a XIX. század közepe táján jelent meg, s a Kádár-korban vált igazán népszerűvé, mára pedig szabályos slágerétel lett, sztárséfek sora készítette el a maga variánsát Volonter Istvántól Széll Tamásig.
Viszont ma túrógombóc néven kínálják mindenfele.
Mi több, a Wikipédia fel is hívja a figyelmet a „túrós gombóc” és a „túrógombóc” közötti különbségre, előbbi a szerkesztők szerint a szilvás gombóc analógiájára készül, annak tésztájába töltenek ízesített túrót. Jómagam ezzel az étellel az elmúlt ötven évben (ameddig kulináris memóriám terjed), nem találkoztam sem étteremben, sem receptkönyvben, sem egyetlen privát háztartás étrendjében. Ami nem zárja ki, hogy létezzen, de hogy elterjedtségben nem veszi fel a versenyt sem a túrógombóccal, sem a szilvás gombóccal, az bizonyos.
Itt pontot is tehetünk a kérdés végére, hiszen lassan a woke-globalista main stream követői által szerkesztett és ideológiamentes kérdésekben kétségkívül hasznos ingyenes enciklopédia lesz mindenben a fő hivatkozási alap. De gondoltam, megnézem a „hagyományossá vált” magyar konyha alapművében, Rézi néni szakácskönyvében benne van-e kultikus ételünk s ha igen, milyen írásmóddal.
Benne van, méghozzá a tizennegyedik szakaszban, a „tésztaneműek” között a kötet 481. receptjeként, a mai alapjáratú variánshoz képest annyi különbséggel, hogy dara helyett lisztet ír elő és „túrós gombócnak” nevezi az ételt.
Ha végigfuttatunk az Arcanum sajtóadatbázisán egy vonatkozó keresést azt látjuk, hogy a túrógombóc megnevezés fokozatosan átvette a túrós gombóc helyét, bár szórványosan, főként Erdélyben még mindig így nevezik e klasszikus édességet. Nem nosztalgiából vagy a területi hovatartozás okán mondom, de a túrós gombóc pontosabb, hiszen nemcsak túró van a gombócban alapesetben, más kérdés, hogy sokan úgy kerülik ki az állagcsapdát, azt hogy se túl kemény, se túl puha ne legyen a gombóc, legyen tartása, de „remegjen”, hogy egyszerűen nem főzik meg az ízesített, formázandó túrót, hanem a nyers gombócokat forgatják morzsába vagy más töretbe, s különféle mártásokkal tálalják. Ezt a legtöbb esetben alibizésnek érzem.
