Amikor 2016 hamvazószerdáján először érkeztem Fiuméba, hogy ott a levéltárban elkezdhessek kutatni, az egyik helyi tengerészkapitány, Dömötör István mutatta meg nekem a Konoba Feralt, amely a Jellasics téri szállásom mellett volt található (címe egészen pontosan Ul. Matije Gupca 5B, 51000, Rijeka). Elmondása szerint ez volt akkor a város legjobb halas étterme, és bizony sok más hely kipróbálása után azt kell mondjam, igaza volt.
A Feral viharlámpát jelent, míg a Konoba utal a helyi Osteria horvát megfelelőjeként arra, hogy a hely egy félig a pince szintre süllyesztett étterem. 2016-ban még nem volt pénzem kipróbálni az éttermet, az első hat hétben, amit a városban töltöttem még csak az itthonról vitt szalonnát tudtam felélni, ám, amikor 2017-ben újra a városban kutattam, már megengedhettem magamnak a meleg étel kuriózumát. Ekkor varázsolt el igazán a Feral.
Ha belépünk, jobb oldalon rögtön egy nagy halas pult fogad, amelyben megtalálható minden az aznapi fogásból. Fiuméban, és úgy általában a Quarneróban még bizony minden éjjel a tengeren vannak a halászok, akik napközben hálójukat szárítgatják végig az egykori Mária Terézia hullámgát két kilométeres mólóján. A Feralban rendelhetünk étlapról is, de akár közvetlenül a halas pultnál is leadhatjuk rendelésünket.
Én eddig mindig az utóbbit választottam, és ezt javaslom az ide betérőknek is, ugyanis a személyzettel angol, olasz, horvát nyelven is kényelmesen elbeszélgethetünk arról, miből mennyit, és milyen körettel, milyen elkészítési móddal, no és persze milyen itallal kérjük. Étlapról még sosem rendeltem, de a különféle rizottókat és helyi specialitásokat láttam már, ahogy felszolgálnak az alapján. Én, ha már egyszer Fiuméban vagyok, szeretem az éves tengeri herkentyű szükségletemet itt kielégíteni.
Italnak az eléggé csapnivaló horvát nagyüzemi sörökkel szemben a helyi borokat javaslom. Ezek közül is kiemelkedik számomra a Žlahtina, amely egy olyan szőlőre utal, amely egyedül a közeli Veglia, mai nevén Krk szigetén terem. Ez a fehér bor kiváló kísérője bármely helyi halas ételnek, no de, hogy mit is válasszunk, arról hadd szóljak később.
Az étterem belső berendezése is nagyon esztétikus és illeszkedik a tengerhez társított asszociációinkhoz, így a hálókról és evezőkről nem is beszélve, nagyon szép képek díszítik a falat a Carpathia gőzösről, amely a Titanic túlélőit mentette 1912-ben visszaúton New Yorkból Fiuméba. Ugyancsak egy szép könyvgyűjteménye van az étteremnek, amit a pincértől el lehet kérni átlapozásra.
Bevallom, így ismerkedtem meg többek között Ervin Dubrović, a városi múzeum nemrég nyugdíjba vonult, neves történészének munkáival is, akivel azóta szoros barátságot és szakmai együttműködést is sikerült kiépítenem.
Fiuméban alapvetően két jó halas étterem van, a Feral és a Bistro Mornar, és érdekes módon jól elkülönül hol, mit érdemes fogyasztanunk, van, amit egyik, van, amit másik helyen készítenek finomabban. Mivel most a Feralra koncentrálunk, vegyük sorra, mi az, amit az évek során itt fogyasztottam és mi az ezek közül, amelyet kifejezetten ajánlok az ide betérőnek. Ami a Feralban a legeslegjobb étel – szerintem –, az a friss feketekagyló, méghozzá a vörös mártásukkal (buzara) elkészítve.
Egyébként érdekes módon ennek a kagylónak a helyi fiumei dialektusban nem a máshol elterjedt horvát školjke a megnevezése, hanem dagnje; így, ha csak félvárról odavetjük a pincérnek, hogy „dagnje na buzara” ne csodálkozzunk, ha horvátul fogja megkérdezni, mekkora mennyiséget kérünk.
Én éhes egyetemistaként a nehéz levéltári kutatónapokat olykor egykilós adagokkal zártam, ami azért kiváló és laktató étel, mert a kagyló elfogyasztása után visszamaradt sűrű szószt kenyérrel szabadon kitunkolhatjuk a pincérek és a szakácsok legnagyobb megelégedésére. Egyébként ez a fogás a legolcsóbb is, korábban kilója 90 kuna, ma körülbelül 12 euró körül van.
Halakat tekintve, teljesen zöldfülűként 2017 októberében megkérdeztem a pincért, melyik halban van a legkevesebb szálka, melyiket a legkönnyebb enni.
Ekkor ő az oradát, magyar nevén aranydurbincsot ajánlotta, illetve a branzinót, én akkor is és azóta is mindig oradát választok.
Ha az ember ügyes, és tudja hol vannak benne a főbb csontok, akkor néhány egyszerű mozdulattal a tányérján is ki tudja filézni, és a fejet a gerincoszloppal egyben ki tudja venni.
