Ha felidézem a „gasztro-forradalom” hajnala óta eltelt másfél évtized kulináris csúcsélményeit, a legátütőbb fogások jelentős része hordozott valamit a távol-keleti ízekből. Említhetem Litauszki Zsolt zseniális currys karalábéfőzelékét a Baltazárból, amit rántott velővel kínált, Takács Lajos távol-keleti fúziós éttermeinek (BaoBao, Kobuta, Nebuta) szinte teljes ételspektrumát, vagy Huszár Krisztián vietnami sertéshúsait, akár a Sziromból, akár a Vietnámi gulyásból, akár a Shoból, s a sor még hosszan folytatható.
A jelentősebb távol-keleti konyhák masszívan képviseltetik magukat fővárosunkban, az indiai, a japán és a kínai gasztronómia jelen van majd’ minden Kárpát-medencei nagyvárosban. A vietnami is hódít egy évtizede, ahogy nézem, most a koreain a sor, a már rég működők mellett az utóbbi években tucatnyi koreai étterem nyitott Budapesten.
A hasonlóan vibráló, izgalmas és változatos indonéz konyha áttörése még várat magára, pedig Indonézia a maga 275 millió lakosával a világ negyedik legnépesebb országa Kína, India és az Egyesült Államok mögött.
A világhálón mindössze két fővárosi indonéz éttermet leltem, azt a kettőt, amely egyébként is a célpontlistámon van. A Plataranba kis híján eljutottunk idén februárban, de nem vették fel a telefont többszöri próbálkozásunk dacára, s mire visszahívtak egy hagyományos magyar óbudai étterembe, a Kisbojtárba foglaltunk már asztalt.
A másik indonéz vendéglő az egykori törzshelyünknek, a Kolosy téri András borozónak otthont adó pincehelyiségben nyitott Asli, amiről a Street Kitchen közölt igencsak meggyőző beszámolót.
A Városmajor utcában Nusantara néven működött egy mára már megszűnt jobbacska indonéz hely, a kétezertízes évek kezdetén jártunk náluk. S hadd említsük meg az ország első indonéz éttermét is, a Jalecz Lajos által életre hívott Garudát, amely gyulaiként került be a kilencvenes években az országos élbolyba, a Konyhaművészet magazin TOP10-esének stabil szereplője volt. Egy vargabetűt az is megér, hogy a séf-tulajdonos a kétezres évek legelején úgy ítélve, hogy veszélyben vannak a magyar gasztronómiai értékek, a jól bejáratott Garudát Kisködmön néven nyitotta újra az első fellelhető magyar étlapra alapozva. Utóbbi a határmenti kisváros ikonikus, páratlanul szép belterű, hiteles, magyar konyhájú étterme volt egy évtizeden keresztül, de nem tudott annyi vendéget vonzani, mint elődje.
A két említett budai étterem mellett a dunaszerdahelyi Sumátra került még fel a listámra, midőn Kárpát-medencei indonéz helyeket vadásztam.
Mindezek után érthető, hogy amint hírét vettem egy Facebook-reklámból, hogy szülővárosomban, Temesváron indonéz étterem nyílt „Taste of Bali” néven, igen hamar sort kerítettünk a meglátogatására.
