A First söreinek kóstolását a Pilsnerükkel kezdtük, mely minden szempontból megfelel a cseh remekekkel szemben támasztott követelményeknek. Ugyan kicsit ködös, és nincs tükrösre szűrve, de ízében hozza a kellemes malátaédességet, a finom lageres karaktert és a megfelelő komlóaromát.
Maga az üzem 2015 óta gyárt söröket az ország szívében Budapesten, és méretét tekintve az egyik legnagyobb hazai kisüzemi sörfőzde a maga közel 565 millió forint értékű tárgyi eszközállományával. Hogy lássuk, hogy méretben ez mit jelent, ezen adat kapcsán 2021-ben nyolcszor nagyobbak voltak, mint a Fehér Nyúl, 2,5-szer mint a Mad Scientist, illetve harmadakkorák, mint a Szent András.
Tehát a First a kicsik között az egyik legnagyobb. Ezzel szemben nyögik ugyanazon eredményeket, mint a legtöbb versenytársuk, azaz az értékesítésből származó bevételeik nem fedezik a költségeket és így kénytelenek hitelből finanszírozni a működést, tetemes veszteségek mellett. Igaz, a First annyival jobb helyzetben van sok piaci versenytársánál, hogy leginkább hosszú lejáratú adósságaik vannak, szemben a kisebb főzdékkel, akik rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozzák előre az éves működésüket, mely a jelenlegi kamatok mellett szinte elviselhetetlen terhet ró ezen kicsikre.
A söreik megjelenése változatos. Egységes dizájnról csak érintőlegesen beszélhetünk. Olykor megjelenik egy hasonló motívum, amikor valaki vagy valami, de leginkább egy emberi alak van középpontban a sörösdobozokon és körülötte jelképek és szöveg. Apropó doboz, a First is érzékelte az idők szavát és nagyjából egy-két éve szépen lassan átállt dobozolásra, és az üveges termékeket meghagyta a prémium sörei számára – véleményem szerint nagyon helyesen.
Hippie nevű American Pale Ale sörük teljesen rendben van. Kellemes ivósör az amerikai komlók jellegzetes aromáival, karakterével, és maga a címke is megnyerő az élénk kék színével, és a hippivel, aki a sör névadója. Ennek társa számomra a Flower Power NEIPA, mely a hippi barátnőjét jeleníti meg egy szintén figyelemfelkeltő zöld háttér mentén.
NEIPA létére ugyan igencsak borostyánszínű, és alig érezhetően ködös, de a virágos komlóillatok varázslatosan bújnak elő a pohárból a kitöltést követő másodpercekben. Véleményem szerint ennek a receptjén érdemes lenne még dolgozni a főzdében, mert a NEIPA, legalábbis számomra, akkor finom, ha markánsan eltér a West Coast IPA stílusától.
Olyan ez, mint itthon a kurucok-labancok küzdelme, a keleti parti IPA semmiben sem hasonlíthat a nyugati partira, azaz míg utóbbi egy borostyánszínű hosszan tartó amerikai komlókeserűt hordoz, kellemes karamellmalátás édesség mellett, addig a NEIPA a létező leghófehérebb színben és sűrű, ködös homállyal mutatja meg a legjobb oldalát.
A tradicionális és imént bemutatott nyugati parti IPA-ra hajaz a Voodoo IPA, mely ugyanakkor kicsit stíluskeveredésben van, hisz a dobozra India Pale Ale van írva, ami a hagyományos angol IPA neve, míg a felhasznált komlók tipikusan amerikaiak, tehát ez valójában egy West Coast IPA vagy American IPA, de semmiképpen sem angol IPA.
Ennek ellenére többé-kevésbé hozza az amerikai IPA jellegzetességeit; a malátaédessége oly jelentős ugyanakkor, hogy az 50 IBU környéki keserűség alig érezhető ki a sörből. Számomra ennél a stílusnál elvárás lenne egy markáns, hosszan tartó komlókeserű, mely viszont itt hiányzik. Hiányzik az új Kalfu IPA-nal is, bár ott magasabb az alkohol is, mely tovább tompítja azt. A Kalfu komlózása ugyanakkor nagyon elmegy az ananászos, mangós irányba (Azacca és El Dorado komlók) is, és így megint csak nem hozza számomra azt a tipikus West Coast IPA-s fenyős, gyantás karaktert, amit elvárnék.
Gyümölcsös alapsöreik ugyanakkor nagyon jól megkomponált tételek. Bizarr csavarnak tűnik elsőre egy witbier alapra tenni a meggyes/áfonyás söröket, de a koriander és a narancshéj valójában nagyon kellemessé teszik a meggy és az áfonya ízét is. Számomra is meglepő volt kóstolás közben rácsodálkoznom, hogy a koriander enyhén sós karaktere menyire kiemeli a gyümölcs édesebb vonulatát.
Valahogy, mint amikor sót teszünk a süteménybe, ez az ízhatás kiemeli azt, amiért édes, gyümölcsös sört készítünk. Maradva a gyümölcsvonalon, a következő kóstolt tétel a Fruit Locker fantázianevű savanyú meggyel, feketeribizlivel és tonkababbal készült Imperial Pastry Sour volt. A megint csak bizarr összetétel valójában kiválóan működik.
Komplexitásával és karakterével az összes kóstolt First-sör között meglepő módon, hiszen nem szeretem a savanyú söröket, ez nyerte el leginkább a tetszésem. Illatra egy frissen sült meggyespitét kapunk, annak a finom foszlós tésztájával, a meggy intenzív illataival, majd az első korty végén megjelenik a tonkabab, mely figyelmeztet minket arra, hogy ebben a nedűben, azaz a meggyes piténkben valójában csokidarabok is vannak.
Ez az összkép pedig annyira intenzív, hogy nem is tudtam a sütemény gondolatától szabadulni, így fogyasztását elsősorban ehhez ajánlom.
A szerb Kabinet főzdével is készült egy First-kollab, méghozzá a Marshmallow Arts fantázianévre hallgató Imperial Pastry Stout. Ez a sör egy remekmű. A feketeribizli karakterét rendkívül finoman illesztették bele a sörfőzdék az imperial stoutok, sötét, mély, pörkölt ízeket felvonultató, ugyanakkor intenzíven édes-alkoholos karakterébe úgy, hogy a 10 százalék fölötti alkohol egyáltalán nem lóg ki a tételből.
Amennyire finom ez a sörük, annyira elragadó az ezen kóstolásom zárótétele, a Dark Oats névre hallgató zabkásás stout is, mely nem hazudtolja meg nevét, a zab teljes karakterét kapjuk meg a kakaó, csokoládé legfinomabb illataival és ízeivel.
Összességében tehát a First a kóstolt sörök alapján abszolút a hazai kisüzemi sörgyártás élvonalába tartozik, néhány esetben érdemes lenne a receptjeit finomhangolni, de főleg a sötétebb söreik azok, amelyek jelenlegi formájukban is mindenképpen piacvezető tételeknek tekinthetők.
A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor YouTube-csatorna alapítója
Borítókép forrása: Facebook/FIRST Craft Beer
