Sínosztalgia az alföldön: a temesvári Zai Aprés café

Nem lenne rossz, ha ez a szint jelentené régiónkban az átlagot.

A tágan értelmezett Erdély legnagyobb, háromszázezres lélekszámú vagy azt közelítő városainak, Kolozsvárnak, Temesvárnak és Brassónak történelmi belvárosa szerencsésen átvészelte az elmúlt száz esztendő két világégését és a kommunista korszakot, itt sétálgatva magunkba szívhatunk valamit a századforduló hangulatából akkor is, ha a kirakatokat már a mai kor ízlésének megfelelően alakították ki. A patinás épületek jelentős része felújítva pompázik. 

A Vinto nevű étterem kapcsán szó volt már arról e rovatban, hogy Temesvár belvárosában a Jenő herceg utca és a Mercy gróf utca ugyanazt a nevet kapta vissza, mint amit Trianon előtt viselt, előbbit a Ceausescu-korban a Csalhó (Ceahlau) hegységről, a másikat, ha emlékezetem nem csal, Friedrich Engelsről nevezték el. 

E kereszteződésnek mind a négy sarkában egy-egy népszerű vendéglátóipari egység működik. A Musetti d’oro espresso club, a Scotland Yard nevű gasztropub, a Vinto étterem és borbár, melyet sokan a város legjobb éttermének tartanak (jómagam is így vélekedtem, amíg tavaly nem sikerült mélyen alulmúlniuk a korábban megszokott színvonalat), valamint a Zai Aprés nevű, vendégkörét egész nap meleg étellel váró kávézó-étterem.

Hét évvel ezelőtt már jártunk itt, lényegében érdektelen tucatételeket kaptunk, megmaradt emlékezetemben, hogy a gyömbér hámozatlanul, egyenetlenre és az optimálisnál messze nagyobb darabokra vágva került a pastára. Időközben változott a dizájn, a választék, könnyen lehet, hogy az üzletvezetés és a séf is. Mindenesetre a világhálón látható fotók más minőségi szintről tanúskodnak, mint amit mi tapasztaltunk.

Előnyük a korai nyitás. Mi olyan helyet kerestünk egy hideg téli vasárnap délelőtt, mely már 9 órakor nyitva tart. A világhálós célirányos keresés többek között a Zait adta ki, mely mindennap 8-kor nyit, leszámítva a szombatot, amikor 9-kor. A záróra is vendégbarát, éjfélig tartanak nyitva, leszámítva a csütörtököt, pénteket és szombatot, amikor éjjel 1-ig.

Külön honlapjuk nincs, a Facebook-oldalukon a bemutatkozó sorok helyén ennyit olvashatunk: „zai après café, live music, pizza, burgers, weißwurst, ribs, pasta, spätzle, kaiserschmarrn, draught.” Kicsit ekletikus, de vonzó hívószavak, főleg azoknak, akik hódolnak a sízés szenvedélyének. 

Az étterem beltere a téli sportok témájára épül, a falon berámázott, sízéssel kapcsolatos archív fotók, század eleji síléc, korcsolyák. Egyik beszögellésben sífelvonó ülések helyettesítik a székeket, felettük világító kolompokkal, hatalmas fehér rámában tájkép hóval borított hegyekről. Az asztalon só- és borsdaráló, korrekt minőségű balzsamecet és olívaolaj. A berámázott képek közül az egyik a névválasztásról is tájékoztat, a román értelmező szótárból kinagyították a „zai” szócikket, megtudhattuk, hogy a kifejezés jégkását, illetve vékony jégréteget jelent, ami kialakulhat a hó vagy a víz tetején. Az „aprés” (franciául „valami után”) alighanem arra utal, hogy ide sízés után nosztalgiázni jöhetnek a vendégek, a legközelebbi sícentrum több mint száz kilométerre van az alföldi várostól.

Ennek felel meg az étel- és italkínálat is. Az egyébként is igen széles koktélválasztékuknak markáns részét képezik a meleg téli italok, például az apfelstrudel (almásrétes) nevű, mely esetében a forralt almdudlerbe rum, fahéj, tőzegáfonya és alma kerül. Van néhány jó importsörük, egyébként a sörválaszték még bővíthető. 

Közel félszáz bort kínálnak, főként a tágan értelmezett Erdélyből és Kárpátokon túli román területekről, köztük Balla Géza három ménesi borát. Erdélyben, a Partiumban és Bánságban ma is az a jellemző, hogy még csúcséttermek is csak néhány bort kínálnak kimérve, jó esetben tíz-tizenkét tételt. Itt több mint harminc borból rendelhetünk másfél decit, elfogadható, 1500 és 2000 forint közötti áron. A tömény italok között is akad számos prémium tétel, stílusosan leginkább a rum témára repültek rá. 

Az étlap népszerű ételek széles választékát kínálja. Többféle klasszikus reggelit tartanak a brióssal, prosciutto csipszszel, túrókrémmel, sült paprikával és spenóttal kísért buggyantott tojástól a shakshukáig, továbbá salátákat, pastákat, burgereket és pizzákat. „Fekete gyémántok” címszó alá gyűjtötték a különleges alapanyagokból készült fogásokat, itt találjuk a 30 napos érlelésű hátszínből készült tagliatát, az érlelt sajttal és rákkal gazdagított Angus-burgert, az arannyal díszített, burratás, szarvasgombás focacciát, a hízott kacsamájat s a fekete ikrás blinit. Az osztrák hütték választékát a „tiroli sarokban” találjuk.

Rendeltünk többféle hamburgert, sütőtökös, prosciutto csipszes, fetasajtos rizottót, bajor virslit bajor pereccel, bajor mustárral, tormával és savanyú káposztával, kapribogyós-szardellás, illetve gombás bruschettát, szarvasgombás omlettet, prosciutto crudós rukkolás, koktélparadicsomos pizzát, rántott camembert-t és császármorzsát.

Az ételek közös jellemzője volt, hogy valamennyi felülmúlta a Kárpát-medencei átlagszintet, de majd’ mindegyiken lehetett volna még kicsit finomítani. A perec lehetett volna frissebb, a pizzán a sonka igényesebb, a camembert tőzegáfonya-mártása s a császármorzsa almamártása karakteresebb, meggyőzőbb, az egyébként szaftos, jó harapásélményt adó burgerben a hús egy fokkal kevésbé átsütve. 

Legjobbnak a rizottó bizonyult, ízben, állagban, tálalásban. Saját fogásával csak a szarvasgombás omlett rendelője volt elégedetlen, mert csalódott a kissé vizenyős, karakter nélküli, ám kétségkívül önazonos gombában. Meggondolandó, hogy ha nincs friss, ízletes, aromás, minőségi szarvasgombánk, inkább mellőzzük a témát, hiába látja a vendég, hogy ráreszelték a gombát a rendelt fogásra, ha nem kapja meg a gomba vágyott jellegzetes illatát és ízét. Nyilván nem könnyű ezt a gombakülönlegességet beszerezni egész évben frissen, de kínálhatnák szezonálisan, amikor épp sikerül. 

A kiszolgálás udvarias, kedves, szívélyes, az árak reálisak, sok esetben meglepően kedvezőek, nem véletlenül annyira népszerű a hely, hogy néhány éve nyitottak egy új egységet kétszáz méternyire a Losonci téren „mini-Zai” néven, mely főként italokat kínál. Mindezt abban a városrészben, ahol egyik étterem éri a másikat – a Losonczy téren és annak vonzáskörzetében közel száz vendéglátóegység működik évek óta. 

Az összélmény kifejezetten jó volt, tízen jóllaktunk 120 euróból (600 lejből), Temesvár belvárosában. Az apró hibák dacára nem lenne rossz, ha ez a szint jelentené régiónkban az átlagot, de attól még messze vagyunk.

Zai Aprés café

Temesvár, Mercy utca 5.

Telefonszám: + 40 741 771 446

Honlap: https://www.facebook.com/zaiaprescafe/

E-mail-cím: [email protected]