Hála termelőink gyarapodó számának és az egyre igényesebb borfogyasztó közönségnek, ma már sokan tartanak otthon kisebb házi vinotékát – vagy éppen nagyobbat. Először is, hasznos megjegyezni, hogy a piacon kapható finom boroknak csak töredéke profitál a hosszú távú érlelésből. A legtöbb bort a megjelenéstől számított néhány éven belül el kell fogyasztani. Ha érlelésre szánt borokat szeretnénk vásárolni, akkor fontolóra kell venni, hogy professzionális tárolásba fektessünk – de ez teljesen más történet.
Mindenki más azonban néhány egyszerű szabály betartásával biztonságban tarthatja borait, jó esetben az optimális időpontig, amikor már érdemes meginni. Nincs kellemetlenebb annál, mint amikor a még nem jó – már nem jó érzésével találkozunk féltett kincseink kóstolásakor.
Ha a borainkat nem megfelelően tároljuk, akkor a bor öregedése sokkal gyorsabban bekövetkezhet, mint amire számítottunk. A levegő oxigén tartalma a borok fejlődésében komoly szerepet játszik. Ez a szerep viszont nem csak jó lehet. Sőt! Az oxigén sok esetben a bor legjobb barátja, máskor a legfőbb ellensége.
Azért, hogy ezt elkerüljük, a következőkre érdemes figyelnünk:
Hosszú távú tárolás esetében a legfontosabb a viszonylag állandó, alacsony hőmérséklet, leginkább 10 és 15°C között, lehetőleg alacsony hőingadozás mellett. Sem az extrém hideg, sem a meleg nem tesz jót a bor kiegyensúlyozott érésének. Hűtőszekrényben sem célszerű tárolni a borokat, mert a dugó megkeményedhet, így a palack nyaka és a dugó között „liftezhet” a bor, ha felmelegszik. Ennek szinte egyenes következménye a dugósság egy formájának kialakulása. A hagyományos tapasztalat szerint a borokat 70 százalékos ideális páratartalom mellett kell tárolni. Ha nem tervezzük hosszú távon érlelni borainkat vagy ha a palackok alternatív zárással kerültek az üzletekbe (csavarzáras kupak, üveg- vagy műanyag dugó), erre nincs szükség. Ha a palackokat fektetve tároljuk, ez folyamatosan lehetővé teszi a dugó nedvesen tartását.