A temesvári szerb közösség soha nem volt meghatározó a város életében, viszont összetartásuk példamutató, életképességük irigylésre méltó. 1900-ban 2700 szerb élt a Bánság fővárosában, közösségük 1992-ig fokozatosan gyarapodott, ami hatalmas teljesítmény idegen kulturális környezetben, egy háromszázezres városban. Akkor 7748-an vallották magukat a szerb nemzeti közösség részének, 2002-ben 6311-en, 2011-ben 4843-an.
Míg a magyarság több évtizedes jogi és politikai küzdelem után sem tudta visszavívni a felmenők által építtetett Temesvári Magyar Házat, amit végül a magyar állam segítségével sikerült visszavásárolni az új tulajdonostól,
a szerbek a belváros legszebb, három utcára, valamint a Losonczy térre néző két épülettömböt s egy templomot magában foglaló komplexumot mondhatnak a magukénak. (Aminek nyilván történelmi, vallási és kulturális okai vannak, a szerb–román viszony mindig is jobb volt, mint a magyar–román kapcsolat.) Ennek földszintjén és alagsorában egy sor színvonalas étterem működik, nemzetköziek és délszláv jellegűek egyaránt.
Itt kapott otthont az Aradon sikerrel debütált „Eat Like a Man”, mely az egyik legjobb burgerező a kies Kárpát-medencében, az évtizedekig sikerrel működő Café Colt helyén nyílt jó konyhájú Hype Culture, a D’Arc nevű szórakozóhely, ahol figyelemre méltó az italkínálat, a Stradivarius névre hallgató, mediterrán ihletésű színvonalas étterem, hogy néhányat említsek abból a tucatból, mely a „szerb központban” található. A Karadorde étterem is egyike ezeknek, melyet még járvány előtt látogattuk meg. Akkor találkoztam először a sajátos délszláv pacallal, mely sokkal lazább lére van eresztve, mint a mi pörköltünk, s nem ritka benne a mesterséges sűrítés. Nem győzött meg a fogás, mint ahogy a később kóstolt, hasonló filozófiájú változatok sem.
Ezt a vonalat képviseli Óbecse fősodratú étterme, a helybeli magyarok által előszeretettel látogatott Kis Vadász, a Mali Lovac is. A szemgyönyörködtető, parkos környezetben működő, belterében a nyolcvanas éveket idéző vendéglő háromnyelvű (szerb, magyar és angol) étlapján a helybeli két nemzeti közösség kedvelt fogásai sorakoznak.
2011-ben 11 074 szerb és 10 323 magyar élt itt, azóta ez az arány vélhetőleg romlott valamelyest, de
a magyarság most is markáns, életképes kollektívumot alkot a városban.
Rajtuk kívül további tizenkét etnikum tagjai is megtalálhatók a Tisza-parti városban, de számuk összeadva is éppen hogy közelíti az ezret.
A Délvidéken megszokott csevap, pljeszkavica, Karadorde szelet s rablóhús (raznici) mellett a Kis Vadászban kínálnak többek között gulyáslevest, őzpörköltet, grillezett pisztrángot, süllőt és harcsát, meg persze különféle sült és rántott húsokat, főként csirkéből és disznóból.
Tucatnyi helyi bort tartanak, ezek közül négyet pohárra is kimérnek. A nagyipariak mellett van egy óbecsei kézműves sörük is. A tömény italok között a helyi gyümölcspárlatok jelentenek némi érdekességet.
A pacal mellett leginkább a birkapörköltre, valamint a lucskos káposztával rokonítható „édeskáposzta birkahússal” elnevezésű fogásra lettem volna kíváncsi, utóbbit helyi jó barátaim kifejezetten ajánlották, de ezekkel sajnos nem tudtak aznap szolgálni.
A pacal végső soron ízre nem élvezhetetlen, a temesvári élményemnél sokkal jobbnak bizonyult. De színben, szaftállagban azért mást várnánk. Különösen, hogy a Délvidék s azon belül Bácska erős a paprikatermesztésben, Kiss Csaba bezdáni paprikája az elsők között, tíz esztendeje kapta meg a legnagyobb szakmai elismerést a Magyar Gasztronómiai Egyesület által odaítélt Aranyszalag minősítést. A Kiss család paprikája azóta is jól szerepel az MGE tesztjein, ahol 2019-ben feltűnt még egy kiemelkedő bezdáni termelő, Deniel Kolar is. A pacal mellé adott kenyér gyenge minőségű volt, az asztalon a borslisztszóró mellett egyszerű minőségű az ecet és a napraforgóolaj.
A pacalon kívül rendeltünk végül pontyot is, köretet nem kértünk, az étlap nem jelöli, hogy az benne van az egyébként is barátságos, 2400 forintnak megfelelő árban. De mint kiderült, azt is adnak hozzá, élvezhető mángoldos krumplit, ami Fiumétől Hajdújárásig déli területeinken a leggyakoribb köret, amit halakhoz társítanak.
A ponty friss volt, impozáns adag, elkészítése házias, mondhatnám, amatőr, de inkább egy lelkes autodidakta süssön meg egy ízletes, friss halat, mint egy profi egy hűtőízűt.
Káposztasalátát, sült paprikát és erős paprikát is kértünk, ezekkel maradéktalanul meg voltunk elégedve. Dicséretes, hogy nem oldják meg a sült paprika témáját úgy, mint sokfelé Erdélyben, ahol letekerik egy Lidl-termék tetejét, majd onnan szervírozzák a kért salátát. Itt helyben készült mindkét paprika, amit bátran megfokhagymáztak.
Tisztes, csúcsokra nem törő, de megbízható vendéglő a Kis Vadász, ahol népszerű helyi ételeket kóstolhatunk kifejezetten baráti árak mellett. Jobb minőségű kenyérrel, olívaolajjal és balzsamecettel, netán borsdarálóval az asztalon még jobb benyomást keltene.
Elérhetőségek:
Kis Vadász – Mali Lovac vendéglő
Óbecse, Dimitrija Mite Milovanova 3.
Telefonszám: +381 21 6916921
Honlap: https://web.facebook.com/malilovac2020/
E-mail-cím: [email protected]
